ifjontii fenntartásaimon túllépve ma már ellenérzés nélkül elfogadom, hogy szűkebb-tágabb-legtágabb környezetemben sokaknak fontos az istenhit, mi több, a vallásgyakorlás és az egyházi beágyazottság. nyilván igényük van ezekre a függelmekre: miért vitatnám el tőlük ezt a szabad identitásválasztást és életviteli magatartást?

korábban soxor leírtam: erős különbséget teszek az istenhit, a vallás és az egyház között

hit, istenhit

az elsőhöz viszonyom nem-hívőként is pozitív: egy magunk fölé hejezett eszményben hinni nagyszerű dolog lehet, a számunkra megképződött feljebbvalóval kontaktust tartani (hozzá imádkozni, elvárásait érzékelni) pedig éppen hogy emelkedett pszichénk csúcsteljesítménye. az itt másodlagos kérdés, hogy szerintem a hívő magamaga teremti meg istenét, akihez aztán igyekszik felemelkedni, mint jobbik, tiszta, magasztos énjéhez - az eredmény a fontos, a magas ideához való igazodás - és itt következhetne az összes közhej szeretetről, jóságról, hűségről, erkölcsről, bűntelenségről - e viszonyokat szétszálazni már bonyolultabb dolog

vallás, vallásosság, vallásgyakorlás

a másodikhoz, a valláshoz a viszonyom ambivalens. ha adódik gondom, akkor nem is magával a vallással (igyekszem filozófiai tartalma felől közelíteni), hanem a vallásossággal, a vallásgyakorlással, annak is kollektív formájával

az istenhit az én képzetemben intim, bensőséges, szeméjes átélésre alapozott elméjültség, nem pedig a külsőségeket domináló templomjárás, leborulás, közös imádkozás, a feljebbvaló háztartási szintű imádása, megidézése, piszlicsáré dolgokba bevonása

ugyanakkor belátom, ez egy ojan felülről kínált (oktrojált?) keret, amej iránt a hívőknek igénye van - tehát "jogos". jogos hálát adni azért, hogy a csűr hátsó fala nem dőlt össze, hogy került kenyér asztalunkra, hogy megtaláltunk egy elveszettnek hitt anyacsavart. az ő keze kellett ehhez, nyilván. még az is lehet, az ijesmibe vetett hit teljesen őszinte és nem valamiféle szokáskényszer vezeti

ugyanakkor úgy sejtem, a kollektív vallási aktusokban több a hagyománytisztelet, a megfelelni akarás, semmint a méj istenhit

az "istenfélő jó ember vagyok" demonstrálása fontosabb, mint az emberi mivoltot azon méjségében átható permanens megrendültség

az istenhit transzcendens emelkedettségének a hétköznapok háztatási szintjére való lerángatása ugyan válhat napi igénnyé és az élet nehézségein átsegítő rutinná - de azt gondolom, a megszeméjesített világteremtőnek ehhez már nincs köze

az öncélú egyház 

a harmadikról, az egyházról annál is rosszabb a véleményem, mint a hierarchikus világi hatalmi formációkról, bár nem vonom kétségbe, ezeket is emberi igény hozta életre, de ahogy amazok, az egyházak is fölébe nőttek az elvileg általuk képviselt egyének érdekének. öncélúak, önérdekűek, tekintéjelvűek, visszaélnek bizalommal, hittel, jóhiszeműséggel, alárendeltjeik alázatával. anyagi érdekeltségük szembetűnő, ám az igazi kárt a lelki kizsákmányolással, híveik alárendelésével okozzák

azt persze belátom, ha nem lenne istenhit, nem lenne vallás sem, s ha nem lenne vallásosság, nem lehetnének egyházak. de másfelől miből is fakadna az istenhit, ha a vallás nem definiálná és az egyház nem hirdetné?

eredeti megjelenés facebook-oldalamon | egyebek itt is: balládium a fészbukon

zsilipfülke az univerzum nagy átjárójában

néha viccből, szenilitás-játékból más szavakkal nevezem meg a dolgokat, mint a nevük. "kérem a paradigmámat", mondom, amikor teára vágyom, frekvenciahányadosnak hívom az esti tévézést, forgatónyomatéknak a szellőztetést. de nem ismétlődően, csak egyszeri alkalmakkor. ezeken nem gondolkozom, nem találom ki előre, csak úgy ad hoc adódnak. fantáziaszavak is a számra jönnek, grupándli vagy morganttyú, felbukkannak nem létező szóösszetételek is. legutóbb például valamire azt találtam mondani: istenfiók. már nem tudom, mit neveztem így, de a spontán jött kifejezés utólag elgondolkodtatott. miféle dolog is lehetne, ha volna. ha lenne istenfiókom, mit tennék bele, mit tartanék ott. hogyan húznám ki, miként tolnám be. mijen szekrénynek lenne a része

töprengésemben arra jutottam, az én istenfiókom nem tárhej lenne, sokkal inkább valami kreatív, jelentésátalakító bűvészdoboz, bölcseleti sufni, teóriarekesz, hipotézisfach. globális zsilipfülke az univerzum nagy átjárójában, amejen át a világideákkal közlekedhetem. ugyanakkor ez lenne a csak nekem megnyíló legszeméjesebb identitásszelencém, afféle öntudatbox: kacatjai közé kotorva győződhetnék meg azonosságomról, rosszabb esetben elhasonulásaimról

illetve hát: dehogy! miféle kacatok, miféle belekotorás? sokkal magasztosabb és spirituálisabb kutrica ez annál, semhogy vackaimat befogadja. transzcendens emelkedettsége épp abban rejlik, hogy ha kihúzom: üres. a semmi tátong benne pompázatosan. csak ha visszatolom, akkor telik meg tobzódó tartalommal. épp úgy, ahogy ez egy istenfióktól elvárható

(fb-bejegyzés, 2024. május 3.)

békemenet 2021 budapest | tanult tehetetlenség | infrapanel fűtés | honlap szerviz

Naposcsibéktől határon túli szavazókig

Arról esett szó író-műfordító kolléga posztjában, érdemes-e felvenni a telefont, ha a hívó ismeretlen. Leírtam módszeremet: amennyiben nem előre felvett szöveg szólal meg, hanem

ha élő ember van a túlvégen, aki udvariasan rám akar sózni valamit, mindig megkérem, szintén udvariasan, először tisztázzuk a csirkék ügyét. beugranak. miféle csirkékét? innen nyert ügyem van. hát 200 naposcsibét rendeltem maguktól azzal, hogy ha felnevelem őket, jérce korukban visszavásárolják. itt a 200 csirke, hol a pénzem? de hát mi egy bank vagyunk. tudom, legutóbb is azt mondták. mindig az ő türelmük fogy el, nekem meg lesz egy jó napom

Jeles drámaíró arról posztolt, hogy a tanult tehetetlenség miként érvényesül a magyar társadalomban: »Minek tiltakozni, ha úgyis mindig én húzom a rövidebbet? Ezért inkább az elnyomó "oldalára áll", és lehajtott fejjel tűri, hogy a hatalom azt csináljon vele, amit akar. Magyarországon ma 65 éve volt az utolsó kísérlet, amely megpróbált véget vetni az elnyomásnak és hatalmi visszaéléseknek. De ez is kudarccal végződött. Úgyhogy az emberek "átálltak" a másik oldalra... A magyar társadalom azóta is a 'tanult tehetetlenség' állapotában vegetál.« Ezt fűztem hozzá:

nemzetkarakterológiákban nem nagyon hiszek, de szeméjekre lebontva ismert a jelenség. megkockáztatom, jó, hogy ez a pszichológia fogalma, és nem a szociológiáé

A szégyenletes október 23-i Békemenet arra is jó volt, hogy az Erdéjből közpénzen Budapestre utaztatott magyarokat (újra) lerománozzák egyes felhevültek (én csak olvastam a kommenteket, de volt, aki a hejszínen tapasztalta. Az esetet említő posztomban, bár sokkal kulturáltabban, több ismerősöm is hangot adott a határokon túli magyarokkal szembeni averziójának, leginkább a kettős állampolgársággal megszerzett szavazati jogukat kifogásolva (beleszólnak ország belügyébe, de nem viselik ennek következményeit), meg azt, hogy Magyarországra névleg áttelepülve nyugdíjban, ingyenes gyógyellátásban részesülhetnek, holott életük során nem itt fizettek adót, társadalombiztosítást (ez lényegében a DK-álláspontok felmondása). Egyes hozzászólásokból sütött az indulat. Ezzel reagáltam:

kedves magyarországi magyarok, akik hergelődtök a határon túliak ellen, haragudjatok először a kormányotokra és országgyűlésetekre, amejik ijan állampolgársági és választási törvényt alkotott, amijet, aztán haragudjatok arra baloldalra, amejik nagy bukásával orbán 12 éves bebetonozódását lehetové tette, aztán haragudjatok a honi fidesz-szavazókra, akik ebbe a hejzetbe hozták és abban megtartották orbánt, aztán megint haragudjatok a baloldalra, liberálisokra, hogy 11 év alatt nem tudtak vonzó alternatívát nyújtani és most is csak a jobbikkal paktálva jött össze valami, és haragudjatok magatokra, hogy nem tudjátok leváltani a fideszt - és ha kellően felhergelődtetek, csak azután haragudjatok a most bűnbaknak kikiáltottakra

az összes határon túlra irányított magyar támogatás (a hvg összesítése szerint) 2020-ben 140 milliárd forint volt, a célközönség minimum 2 millió ember. ugyanebben az évben mészáros lőrinc vagyona 185 milliárddal gyarapodott. ő 1 ember. kire is kell haragudni?

és akkor azért hadd írjam le: Mo és a htúli magyarság viszonya több mint problematikus. erről többször írtam, beszéltem. nem kétséges, hogy a nagy támogatás egyfelől klientúraépítés, másfelől szavazatvásárlás és csak harmadrészt a támogatásra rászorulók megsegítése. kétségtelen az is, hogy a magyarországra névleg vagy ténylegesen áttelepültek ügye is problematikus, de például a nyugdíjfizetést, ha jól tudom, egy nagyon-nagyon régi államközi megállapodás alapozza meg. az állampolgárság és lakcímkártyák megszerzésében - mindenki tudja - vannak joghézagok és vannak sújos visszaélések. a visszaélőket meg kell büntetni, méginkább akik ebben mo-i parnerek. az adott törvények szerint szabájosan eljárók viszont csak kihasználnak egy adott lehetőséget. hogy ennek mi az erkölcsi megítélése, arról lehet vitatkozni, de nem árt tudni, hogy a kettős állampolgárok szülei-nagyszülei valaha a történelmi Mo területén éltek-születtek, és magyar állampolgárságukról nem önként mondtak le. a békemenetre való ijetén utaztatás alávaló dolog akkor, ha az érintetteket megtévesztették, ha nyomást gyakoroltak rájuk. ha önként, meggyűződésből jöttek, akkor is van felelősségük. de azért ne essünk nagyságrendi tévedésbe atekintetben, h a mai hejzetért kik a felelősök.

csillagászat - zene: koncert a marson 1970 - lexikális tudás - előválasztás 2021 - infrapanel fűtés

Legyen mostantól ez a 16 éves blogom újabb Facebook-bejegyzéseim újraközlő felülete. Lehet, hogy javítok a szövegen, vagy kis kiegészítések is kerülnek bele, de a lényegük megegyezik az eredetivel

Telehold 2021 október

tegnap tele volt a Hold. Kolosék átjöttek, beüzemelték 25 éve használatlan Newton-típusú távcsövünket, megszemlélték, és Adri a nézőkébe irányítva telefonja kameráját, le is fotózta égi kísérőnket.

én már a bejelentésüktől, hogy holdnézőbe jönnek, egészen felvillanyozódtam, és az esemény után hosszan beszélgettünk (beszéltem főleg én) a geocentrikus és heliocentrikus világképről, Galilei távcsövéről, a Jupiter holdjairól, az ungvári csillagvizsgálóról, és hogy abban, hogy nem lettem csillagász, az az apró ok is közrejátszott, hogy ezt a tudományágat az optikai tanszékhez sorolták egyetemünkön. az optikát viszont nem kedveltem (inkább félvezetők fizikájára szakosodtam) és persze a csillagászatot szerintem ostobaság az optika alá sorolni csak azért, mert lencsék és tükrök képezik a megfigyelés fontos eszközét. a festészet sem tartozik a vászonszövés vagy a festékgyártás tárgykörébe

A BELváááROSS!!!

mielőtt Fenyő Miklós feltalálta a gagyirockot, a régi Hungária egészen tisztességes zenét játszott; mi tizenévesen legalábbis nagyon szerettük. Koncert a Marson nagylemezüket agyonhallgattuk K. Sanyinál, aki valahogy megszerezte (a hetvenes évek elején egy "külföldi" LP kisebb csodának számított nálunk). Sanyi, ahogy hazajött az iskolából, azonnal feltette, szólt is estig. ha nem volt otthon, bátyjai bőgették a jó minőségű, bár monó, de szépen zengő hangfalra kapcsolt lemezjátszót. az anyjuk egy idő után megelégelte a dolgot, hisztériás üvöltözésbe kezdett, amikor újra és újra feldübörgött a címadó szám vagy a Belváros (utóbbi volt a kedvencünk). a dolog odáig fajult, hogy a mama a lemez és gramofon összetörésével fenyegetőzött, így a fiúk nem merték megszólaltatni. de - mijen a kamasz! - Sanyi elégtételt vett az anyján a sújos sérelemért. napjában többször, amikor csend honolt otthonukban, anyja füléhez hajolt és nagyon halkan belesuttogta a megfelelő ritmusban: "a BELváááROSSS". a mama frászokat kapott és ugyanúgy ordítozni kezdett, mintha a lemez szólalt volna meg teljes hangerővel

Lexikális tudás - érteni a világot

tegnap egy barátom - korábbi beszélgetésünkre hivatkozva (amikor is azt állítottam, hogy a lexikai tudás vesztett jelentőségéből, mert fontosabb azt tudni, hol találunk meg egy információt) - azt írta, a lexikális tudás arra kell, hogy meg tudjuk állapítani, egy információ hasznos-e vagy káros. ezt válaszoltam:
"pont nem így van. a jó/rossz, hasznos/káros megkülönböztetéséhez nem lexikális tudás kell, hanem problémamegoldó képesség (hogy egy új dolog, amivel találkozol, az jó-e vagy rossz, az egy probléma, neked kell megoldanod). épp az a tudás kell hozzá, amit a pedagógiában eszköztudásnak vagy kompetenciának neveznek, és magában foglalja az összefüggések és analógiák meg az ellentmondások felismerésére való képességet, a komplex szemléletmód, a konstruktív és kreatív gondolkodást. ez utóbbiak állnak a modern pedagógia fókuszában. de bármijen modern is legyen a pedagógia, azt hangsújozza, hogy alapismeretekre természetesen szükség van, de egy konkrét szituációban, amikor egy új információról el kell döntened, hogy hasznos vagy káros, semmire sem mégy azzal, ha latin filozófusoktól eredetiben el tudsz mondani száz bölcs aforizmát mondjuk a morálról és etikáról. a lexikális tudásra szükség van, alapismeretekre szükség van, fontosságuk azonban csökkent, kevesebb szükség van szövegek megtanulására, történelmi évszámok bebiflázására, a Mengyelejev-táblázat adatainak felmondására (nem azokra gondolok, akiknek ez a szakmája), mert hála a digitális forradalomnak és a pillanatok alatt megtalálható internetes tartalmaknak, erre kár az agyunk kapacitását pazarolni. a tudás struktúrája átalakult, amit az oktatásban is egyre inkább figyelembe vesznek. nem a tárgyi tudásra, hanem a gondolkodni tudásra csúszik át a hangsúj - és ez szerintem hejes. nem tudni kell a világot, hanem érteni"

Előválasztás 2021

még a két forduló közt írtam:

azt látom, hogy egyes liberális barátaim (társaim világnézetben, identitásban, értékrendben) most alaposan kivetkőztek magukból és ebből az értékrendből. zsigeri indulatokat látok, a tolerancia hiányát látom, az elfogadásra való képtelenséget tapasztalom (a belátókészségről már ne is beszéljünk). felbőszült, elvakult embereket látok, kímélet nélkül szeméjeskednek, gúnyolódnak, átkozódnak. méjen meg vagyok döbbenve

"Kevés taszítóbbat tudok annál, amikor valaki a vallásosságával hivalkodik." - írja egy liberális barátom. próbálom figyelmeztetni: "te meg azzal hivalkodsz, hogy ezt taszítónak találod." erre ő: "semmi bajom a hívőkkel - de a hivalkodókkal igen". ez a de... fordulat rossz asszociációkat ébreszt, ezt válaszolom: "valami ijesmit mondanak azok is, akikkel mi liberálisok vitában állunk: semmi bajom a zsidókkal, de ... (ne jöjjenek már a holokauszttal), semmi bajom a melegekkel de... (ne hivalkodjanak a prájdon) ... , nincs semmi bajom a cigányokkal (de ne lopjanak) ... most még az jön, hogy van vallásos barátod, de ő rendes, csendes"

több facebook || aktuális SEO-bejegyzés (PR-cikk): Infrapanel fűtésű irodák

Örömmel jelentem, hogy ismerőseim száma a Facebookon elérte a 999-et (pedig intézményeket, társaságokat,  városokat stb. nem igazolok vissza). Vajon ki lesz az ezredik?… Baráti meghívással a Google+ közösségi oldalra is beléptem, egyelőre kóstolgatom az új lehetőséget, amelynek a Facebokkal szemben az az előnye, hogy minden ottani tevékenység a nem-tagok számára is nyilvánossá tehető. Úgy tűnik, most tudok meghívót is küldeni: akit érdekel barátaim közül, jelezze. Profiljaim: Balla D. Károly (FB) / Balla D. Károly (G+) / Ismételten jelzem mindazok számára, akik még mindig erről a blogról indulva keresik új jegyzeteimet, hogy napi rendszerességgel már nem itt, hanem új blogomban jelentkezem: Balla D. Károly: BDK BLOG / akik csak heti rendszerességgel fanyalodnak rám, azoknak webmagazinomat ajánlom: BDK Online. Akik pedig írói műhelyembe szeretnének betekinteni, azoknak egy most átalakítás alatt álló webhelyemet ajánlom: Irodalmi belsőépítészet.

Google keresés | Google keresés | A Googleban első oldal hogyan

Nyitottabbá vált az iwiw, mostantól mindenki dönthet, akar-e magának publikus profiloldalt, amelyet részben szerkeszthet és formázhat is. A lényeg a részben kifejezésen, mert ezt a ronda kék keretet például nem tudtam eltüntetni:

Aki a Facebook helyett még az iWiWen keresne, itt talál: http://iwiw.hu/BallaDK

Végre befejeztem 2007-ben írt haikuim közzétételét versblogomban, közel 60 darab (valójában jóval többet írtam, de a gyengébbeknek gondoltakat kihagytam), itt olvashatók: Haikuk. Napi blogommal meg éppenséggel rekordot döntöttem. Tegnap, létezése óta először, a napi egyedi látogatók száma meghaladta a 200-at. Ebben nem kis szerepe lehetett tegnapi cikkemnek, amelyet a Facebookon többen is megosztottak. Arról írtam, hogy, úgy tűnik, újabban "cenzúrázzák" Dsida Jenő egyik legismertebb versét, a Psalmus Hungaricust, lásd: Dsida Jenő meghamisítva (Ma a NolBlogomban egy kis bevezetőt is írtam elé: Mi a baj Jeruzsálemmel?)

Tegnap rekordot döntöttem új blogommal: rövid működése óta először történt meg, hogy napi egyéni látogatóim száma meghaladta a 100-at. Ez a Cseh Tamás Emlékkoncertről írt kis értékelésemnek volt köszönhető, illetve a Facebooknak (száznál többen lájkolták a posztot). Ma is kapom rendesen a kattintásokat, amelyben magyarul alighanem elsőként értesítem az olvasóközönséget egy új kiadvány megjelenéséről:

Kárpátalja magyarul, ukránul

Rendezni végre közös dolgainkat… A maga nemében egyedülálló kezdeményezés: magyar-ukrán ikerkötet Kárpátalja múltjáról és jelenéről, azonos tartalommal két nyelven, ukrajnai és magyarországi egyidejű megjelenéssel. Talán az első lépés egy olyan úton, amelyre nagyon ideje volt rálépni. Bízom abban, hogy a könyv  eljut minden fontos helyre s kifejti kívánt hatását. (Külön jóleső érzés, hogy megszületése barátaim, a munka oroszlánrészét végző Fedinec Csilla,  illetve Csernicskó István  munkájának köszönhető.)  >>további részletek

Amikor ezt a bejegyzés írom, a Facebookon nyított írói oldalamhoz 99-en csatlakoztak. A személyes oldalam ugyan 730 ismerőst mutat, de ez két különböző dolog, az írói oldalamhoz (amelyet inkább olvasóim oldalának szeretek nevezni és csak pár napja nyitottam) nem a személyes ismerőseim csatlakoznak, hanem azok, akik az ottani üzenőfalon hirdetett és/vagy közreadott írásaimról értesülni kívánnak. A 99-ből persze 86 egyben ismerősöm is, de ez az arány sejtésem szerint változni fog. Különbség az is, hogy az "ismerős" státuszt az egyik félnek kezdeményeznie, a másik félnek pedig jóváhagynia kell, míg az olvasói oldalhoz egyetlen kattintással bárki csatlakozhat. Aki ügyes, esélye vann arra, hogy a 100. legyen. Katt a Tetszik gombra ezen az oldalon. (Persze aki nem Facebook-tag, előbb regisztrálniai kell.) Megjegyzem, ennek az közösségi oldalamnak az ablaka itt, ennek a blognak a bal sávjában is megtalálható, új blogomban pedig jelentős hangsúlyt kapott: a kép is onnan való: a redndszer által minden betöltéskor véletlenszerűen kiválasztott 56 tag közül itt 20 látható.)