káfé főnix - irodalmi és fotóművészeti lap - online folyóirat, honlap, webmagazin laptop kijelzőn
Hosszabb ideje elérhetetlen régi helyén a jó öreg KÁFÉ, amely elődjével, a Cafe Stockholm-Torontóval a szépirodalmi szövegeket közlő egyik legrégebbi magyar weboldal rangjával büszkélkedhetett. Néhány hete készítőit "a technika ördöge átállásra késztette", ennek hátterében lényegében az állt, hogy szájtot működtető program nem bizonyult eléggé biztonságosnak, ezen keresztül érte hackertámadás az anyaszervert, minek következtetében az oldalt le kellett állítani. Újraindításához vagy máshová telepítéséhez előbb a háttérprogramot kellene átírni. A lap szerkesztői és szerzői május elejétől új helyen és új küllemmel jelentkeznek Káfé Főnix néven, lényegében a régebbi tartalmi keretek között és a megszokott szerkesztői-szerzői gárdával. Gergely Tamás főszerkesztő és Cseke Gábor szerkesztő mellett a megújulást kezdeményező és nagyrészt levezénylő Debreczeni Éva lett a Káfé motorja, aki más egyéb teendői mellett a HHRF (Hungarian Human Rights Foundation) szerverén futó rendszer frissítéseit is végzi.
Egy internetes 
Kolos hívta fel a figyelmemet egy ungvári fotós, Mihail Dorogovics (Michael Dorogovich)
Jó barátunk, Pócs István fotói középdöntősek lettek az idei Playboy Photoart pályázatán. A mostani fordulóban a közönségszavazás folyik. Nézzétek meg a képeit, és ha nektek is tetszenek, ne fukarkodjatok a szavazattal. Persze, más fotósok munkái mellett is letehetitek voksotokat. (A díjnyertes felvételek megjelennek a Plaboyban.) Itt lehet szavazni: Pócs István
Leányom teljesen elhagyta a
Pontosan húsz esztendeje, 1989 augusztusában, annak is az elején készült ez a fotó rólam. A neten találtam (
Sajátos modelleket választott képeihez a Prágában élő fotós, Vlad Artazov. Szegeket örökít meg főleg fekete-fehér fényképein. Előtte azonban kicsit szobrásznak is kell lennie, hiszen a szegekből először alakokat hajlít, kompozícióba rendezi őket, kis jeleneteket, életképeket állít be velük, és aztán készíti el az éles kontrasztokkal, fény-árnyék hatásokkal is operáló képeit. "A szegek élete" sorozatát nézve leginkább az emberi észlelés antropomorfizáló jellegén lepődhetünk meg: milyen könnyen ismerünk fel emberalakot egy-egy hajlitott vasdarabban:
Sajnálom, hogy Csönge alig-alig ír a
Amikor már sokadik képébe botlottam különféle weboldalakon, megjegyeztem a nevét, aztán rákerestem. A weboldalát és azon számos képét megtaláltam, de róla magáról nem sokat sikerült megtudnom azon túl, hogy svéd születésű és nagyon fiatal, és hogy szereti azt, amit csinál. Talán fontosabb is életrajzi adatainak kutatása helyett manipulált fotói előtt elidőzni, amelyek ötletei olykor a klasszikussá vált