káfé főnix - irodalmi és fotóművészeti lap - online folyóirat, honlap, webmagazin laptop kijelzőn

Hosszabb ideje elérhetetlen régi helyén a jó öreg KÁFÉ, amely elődjével, a Cafe Stockholm-Torontóval a szépirodalmi szövegeket közlő egyik legrégebbi magyar weboldal rangjával büszkélkedhetett. Néhány hete készítőit "a technika ördöge átállásra késztette", ennek hátterében lényegében az állt, hogy szájtot működtető program nem bizonyult eléggé biztonságosnak, ezen keresztül érte hackertámadás az anyaszervert, minek következtetében az oldalt le kellett állítani. Újraindításához vagy máshová telepítéséhez  előbb a háttérprogramot kellene átírni. A lap szerkesztői és szerzői május elejétől új helyen és új küllemmel jelentkeznek Káfé Főnix néven, lényegében a régebbi tartalmi keretek között és a megszokott szerkesztői-szerzői gárdával. Gergely Tamás főszerkesztő és Cseke Gábor szerkesztő mellett a megújulást kezdeményező és nagyrészt levezénylő Debreczeni Éva lett a Káfé motorja, aki más egyéb teendői mellett   a  HHRF (Hungarian Human Rights Foundation) szerverén futó rendszer frissítéseit is végzi.

Egy internetes arcképöregítő program szerint valahogy így kellene kinéznem, legalábbis a 80-as években készült egyik fényképem alapján (ezt lásd alább). Érdekes, hogy akkori , inkább ovális, mint kerek arcomból a szoftver a későbbi összeaszást következtette ki - ehelyett az én ábrázatom jócskánt megtelt az elmúlt évtizedek során, a beesések helyén inkább jókora párnák keletkeztek (lásd alább). Nem igazán tudom eldönteni, nyúzottan vagy telten tetszenék-e jobban magamnak - ha már úgy sajnos nem nézhetek ki, mint húszegynéhány éve. Persze azt is megnéztem, a mostani ábrázatomat hogyan szabja át a 20 évvel későbbire - az elriasztó látványtól inkább megkímélem olvasóimat.

Csöngének ezt a fotóját (és a hozzá írt szöveget) csaknem 100-an (!) kedvencüknek jelölték a Flickr rendszerében, hozzászólás is született félszáznál több. Lásd az eredetit - illetve újabb képeit.

Kolos hívta fel a figyelmemet egy ungvári fotós, Mihail Dorogovics (Michael Dorogovich) honlapjára. Az oldalon sok profi (de számomra érdektelen) munka mellett néhány igazán jó művész-fotót is találtam: a szó mindkét értelmében. Művészi igényű képek, illetve (és ez az érdekesebb) kárpátaljai festőkről készített művész-portrék. Ezek között fedeztem fel a felejthetetlen Szemán Ferencről, mindnyájunk Öcsijéről, jelentős piktorunkról, művészeti életünk egyik legérdekesebb alakjáról készült igazán remek felvételeket, amelyeket itt most be is mutatok.

Jó barátunk, Pócs István fotói középdöntősek lettek az idei Playboy Photoart pályázatán. A mostani fordulóban a közönségszavazás folyik. Nézzétek meg a képeit, és ha nektek is tetszenek, ne fukarkodjatok a szavazattal. Persze, más fotósok munkái mellett is letehetitek voksotokat. (A díjnyertes felvételek megjelennek a Plaboyban.) Itt lehet szavazni: Pócs István

• erotikus sorozata
• portrésorozata.

Leányom teljesen elhagyta a blogját, ehelyett a flickr rendszerében vezetett photostreamjét alakította sajátos  szöveges és vizuális lírai énbloggá: fotóihoz fűz kommentárokat, időnként kifejezetten költőieket. Engem mindig meghatnak ezek a hol jobban, hol kevésbé elvont  hangulat- és állopotjelentések, elfogódottan állapítom meg mindannyiszor, mennyi mélység és szépség lakozik ebben a húszévesben. Most is így volt, amikor azt olvastam, hogy éjjel néha felgyújtja a haját...

Pontosan húsz esztendeje, 1989 augusztusában, annak is az elején készült ez a fotó rólam. A neten találtam (itt), meg is lepett alaposan, nem tudtam a létezéséről, mint ahogy arra sem emlékeztem, egyáltalán fotózott-e valaki akkor és ott, Kecskeméten, a VI. Anyanyelvi Konferencián. Érdekes lenne tudni, vajon mit mondtam, miről beszéltem. Szinte bizonyos, hogy tele voltam bizakodással: velünk akkor előre szaladt az idő, erősen hittünk abban, hogy a rendszer, amelyben felnőttünk, összeomlik, és egy sokkal szebb, jobb, szabadabb világnak adja át a helyét. Én elteltem nagy tervem megvalósításával, a folyóiratalapítással, ekkor már a nyomdában volt az első szám anyaga, amelynek megjelenését augusztus 20-ára terveztük (de kicsit csúszott). Hol van azóta a Hatodik Síp, és hol van ez az égbe meredő tekintet?

a képmanipulátor - fotó manipuláció - erik johansson fotótrükkjei - photoshop kép

Amikor már sokadik képébe botlottam különféle weboldalakon, megjegyeztem a nevét, aztán rákerestem. A weboldalát és azon számos képét megtaláltam, de róla magáról nem sokat sikerült megtudnom azon túl, hogy svéd születésű és nagyon fiatal, és hogy szereti azt, amit csinál. Talán fontosabb is életrajzi adatainak kutatása helyett manipulált fotói előtt elidőzni, amelyek ötletei olykor a klasszikussá vált  M.C. Eschert idézik, máskor meg mondjuk Dalí szürrealizmusát juttatják eszünkbe - leginkább azonban mégis eredetiségük és gondos, szép kidolgozottságuk, a meghökkentésen túli művészi hatásuk miatt ragadnak meg emlékezetünkben. Amit esetleg felróhatunk: a képek erős heterogenitást mutatnak, a művésznek láthatóan még nincsen kiforrott stílusa, olykor a grafikai és festői hatást, máskor a humoros ötletet, megint máskor a meghökkentő látványt részesíti előnyben. A hatásosság néha átcsap hatásvadászatba, a magasabb ízlés is ki-kicsúszik a kezéből, de az esetek többségében ez még belefér mondjuk a reklám- és divatfotózásnál eggyel magasabb kategóriába. Nézzük csak néhány fotóját: