Bár eléggé látványosak, magukra vonják a figyelmet, de az általában egy kaptafára működő optikai manipuláció unalmassá válik, ha az ember sorra nézi az 1970-ben Pétervárott született és Moszkvában élő művész, Jegor Osztrov munkáit. Most egy új kiállítása készül, a címe az, hogy Húrelmélet, de ahogy a híradást illusztráló képet elnézem, a húrelmélethez igazán nincs sok köze, inkább interferencia-hullámokra emlékeztet a rajzolat. Új képeiből többet sajnos nem találtam, de a régebbiek - számomra úgy tűnik - elég könnyen megfejthető módon készültek. A művész lefotózott klasszikus műveket az Ermitázsban, a fotókra ráeresztett egy-két effektust valamelyik komputeres grafikai programból, aztán az eredményt vászonra vitte. Ezt legalább saját kezűleg tette... Lásd:
Kolos a barátaival és gólyatáborozó elsőéves egyetemistákkal töltötte a hétvégét Lumsoriban (Rónafüreden), ott készültek az alábbi fotók (Seremet Sándor felvételei), többek között a Partizán (azelőtt Vörös partizán) (!) nevű vízesésről.
A sajátos virtuális világot teremtő Andrej Verescsagint két dolog egészen bizonyosan megihlette: az idősebb és ifjabb Pieter Brueghel festészete - no meg a Gulliver. Az interneten több helyen is elérhető életrajza szerint még nincs 40 éves, Tverben és Kijevben tanult, Moszkvában él, rangos kiállításokon szerepel, s nem csupán a volt Szovjetunió területén. Különleges hangulatot teremtő munkáira véletlenül találtam rá, valami egészen mást kerestem, amikor ez a "Sebtében összetákolt Pegazus" megjelent a képernyőmön. Utánamentem, és igen érdekes festői világra bukkantam. Legtöbb darabjánál érdemes hosszabban is elidőzni: a megkapó összkép élménye után az apró részletekben is érdemes hosszabban elmerülni.
A fenti "Bolondok piramisa" egészen nyilvánvaló utalás Brueghel Bábel-tornyára
Jelentkezzen, aki friss ismeretekkel rendelkezik a fiatal kortárs orosz és ukrán képzőművészetről. Ugye nincs tolongás. Érdemes eltűnődni, mennyi mindent nem ismerünk... Éppen ezért örültem meg napi böngészetem során annak a cikknek, amely egy ma nyílt moszkvai kiállításról tudósít. Mielőtt elolvastam volna a számomra nem túl könnyen adódó orosz szöveget, a tárlatnak otthont adó galéria nevére rákeresve és honlapjukat megtalálva előbb az elérhető képeket néztem meg. Klassz, mondtam meggyőződés nélkül. Aztán a cikket is elolvastam, amely megmagyarázta, miért nem lettem lelkes. Merthogy, az ítész szerint legalábbis, a fiatalok munkái olyannyira beleillenek a világ kortárs művészeti trendjeibe, hogy - rácáfolva a kiállítás címére: Fresh Blood - vérük nem tűnik eléggé frissnek, pulzusuk pedig alig tapintható.
Történt, hogy tegnap olvastam a Transidexen a hírt, miszerint "Banksy, a világ talán leghíresebb graffiti-művésze egy bristoli kocsma falára festette legújabb művét. A graffitin a Rapunzel nevű angol mesehősnő látható, aki éppen hosszú haját nyújtja kötélként a hozzá igyekvő ifjúnak. Az festékszórót tart a kezében, amellyel a vandalizmus szó v-betűje helyett egy szívet festett éppen a falra." Jópofa, gondoltam, és bár sem a mesékben, sem a graffiti-művészetben nem vagyok eléggé járatos, nem éreztem különösebb késztetést, hogy betöltsem fehér foltjaimat és a két furanevűnek (Banksy és Repunzel) utánanézzek. Ma reggel azonban...
...Szabó Gézától kaptam levélben egy linket "hátha valaki még nem ismeri" megjegyzéssel. A link Banksy oldalára vezetett. Kattintottam, és kellemes perceket szereztem magamnak az ötletes grafikák nézegetésével, egyben megállapítva, hogy ez több graffiti-művészetnél, ez humorral, iróniával, gúnnyal vegyített igazi Street-art (utcaművészet).
Így már felkeltette az érdeklődésemet, utánakeresgéltem a neten. Megtudtam, hogy a Banksy művésznév, és senki sem tudja, ki rejtőzik mögötte: a gerillaakcióiról is híres, a mindenkori hatalommal élesen szembenálló művész erősen őrzi az inkognitóját. Sok egyéb mellett érdekességként megtudtam, hogy a Zöld szemek nevű orosz művészcsoport "Az irgalmasság korszaka" című képét is Banksy egyik munkája ihlette:
Ennyi okosodásnak mára elég is, gondoltam, de aztán eszembe jutott a másik furcsanevű. Nosza, teszek még egy kört a hosszú haját az ablakon hágcsóként kilógató Rapunzel nyomában.
Az igazi meglepetés eközben ért, de erről majd a végén.
A Grimm fivérek "Az aranyhajú leány" című meséjéről van szó, tudtam meg. A hősnője tehát a hírrel ellentétben semmiképpen nem angol, hanem német. Neve pedig magyarul Raponc, ami semmivel sem hangzik kevésbé hülyén, mint a Rapunzel (akár szójátékom feladványa is lehetne). Ha egy kecskét hívnak így, rendben van, de egy szépleányt, akihez herceg mászik fel a hajkötélen? De hát miért is? Nos, a toronyszobába zárt leányzó a galambbegy saláta néven is ismert növénynek köszönheti a különös keresztséget, mégpedig azért, mert várandós anyukája ezt a salátát kívánta meg a szomszéd boszorka kertjéből. A férje át is ment lopni, először sikerült, de másodjára a banya elkapta, és a születendő leányt kérte váltságdíjul. Meg is kapta, felnevelte, 12 éves korában pedig olyan toronyszobába zárta, amelyhez nem vezetett lépcső, maga a boszorka is a leány hajfonatán közlekedett. De jött a herceg, satöbbi, satöbbi - bonyodalmak, végül happy end.
A növény meghatározásáról és a mese illusztrálásának a nehézségeiről igen élvezetes olvasmányt találtam a Papiruszportálon, ezen a címen. Ekkor már (még nem említett különös felfedezésem birtokában is) eltűnődtem azon, milyen érdekes, hová jut az ember egy hírtől, ha a keresők segítségét is igénybe véve linkről linkre lépeget a neten. A dolog azonban akkor futott ki egyik csúcspontjára, amikor megtudtam, hogy egy igen komoly egészségügyi problémának éppenséggel Rapunzel-szindróma a neve - és nem a növényről, hanem a mesebéli leány hajáról kapta a nevét.
Bár az asszociáció talán erőltetett, én ezt a netes, guglis, linkről linkre lépegetős, sok felfedezéssel járó jelenséget, illetve azt, ha valaki ennek rabjává válik és nem tud kilépni a hivatkozások láncolatatából, megy rajta végig, mint herceg a hajfonaton, bizony elneveztem Rapunzel-szindrómának. Eggyel korábban már az is elhatároztam, posztot írok kalandjaimról.
Amelyek során, mint említettem, egy eléggé döbbenetes felfedezésre is sor került. Rá kellett jönnöm, hogy a Transindexen a BBC nyomán Banksynak tulajdonított graffitit minden bizonnyal nem ő, hanem egy másik bristoli művész, Nick Walker készítette. A keresőbe a 'Rapunzel' és 'streetart' szavakat ütve bukkantam erre az oldalra, és erre a képre:
Nem kétséges, hogy ezt a liftaknát (én annak nézem) és a kocsma tűzfalát ugyanaz a művész díszítette. Eggyel hátrébb kattintva a képek sorában ez az oldal adódott, ezzel a látvánnyal:
A kép fölött a név: Nick Walker. Hm. Nézzünk csak utána. Bizony, ez is egy bristoli graffitis, és bizony a szíves v-betűvel írt 'vandalism' is az ő emblémája, több helyen is megtaláltam. De rábukkantam a rapunzeles motívumra is, például itt:
Semmi kétség, az újonnan készült graffitit is Nick Walker készíthette. De honnan veszi a Transindex Banksyt? A hír alatt ott a roppant hiteles forrás: BBC. Nosza, keressük meg az eredetit. Pár perc múlva meg is találtam. Hm. Ott is Banksy! Elorozta volna egyik művész a másik ötletét? Vagy netántán a két személy azonos: a névvel szereplő és az álnév alatt rejtőzködő? Csak egy marketingfogás a tömegmédiában? Egészen tanácstalan lettem. Most mit is írjak a posztomban??
Jött az ebéd, utána kicsit mozgattam a tagjaimat, vagy 2 óra szünet után ültem újra a géphez. Folytattam a nyomozást. Talán más portálok is közzétették a hírt. De nem kellett máshová fordulnom. A leghitelesebb forrás, a BBC időközben kicserélte a cikket: most már Nick Walker szerepel szerzőként (új fotót is készítettek).
A cikk végén, ha jól értem, anélkül, hogy a tévedésüket tényszerűen beismernék, az épület elől az állványzatot elszállító cég (!) tulajdonosát idézik, aki elsőként látta meg a graffitit, s akinek a csapatából néhányan (!) Banksynak tulajdonították a művet. Azaz a BBC elsőre állványszállító munkások műértésének adott hitelt... (Javítsatok ki, kérlek, ha némi külső segítséggel is rosszul értettem az angol szöveget).
Tévedésüket még most egy ideig őrzi a Google, készítettem a tárolt verzióról képernyőfotót:
A Transindex nem követte a BBC javítását, az ő oldalukon továbbra is Banksy a szerző Nick Walker helyett. De ez már legyen az ő gondjuk, nekem elég ez, hogy majd egy teljes napomat elvette a Rapunzel-szindróma.
Bizsergető dolog arra gondolni, hogy egy új technológiának köszönhetően akár több tucatnyi Van Gogh-fest- ménnyel gazdagodhat a művészettörté- net. A mester, főleg takarékosságból, gyakran festett korábbi képeinek hátoldalára vagy magukra a már kész képekre. Most Fűcsomó képe alól "hívták elő" egy korábbi művét úgy, hogy a felső réteg semmilyen sérülést nem szenvedett. Az eljárást a festékanyagok vegyi elemzésére és a vizsgált műtárgy röntgensugaras átvilágításra alapozták. Minderről bövebben: röviden - hosszan - igen részletesen. A képekhez:
Először láthatja az orosz közönség együtt, egy kiállítás keretében az olasz és az orosz futurizmus nagy alakjainak munkáit, írja a Русское искусство. A mintegy háromszáz exponátumot felsorakoztató tárlatnak a Puskin nevét viselő moszkvai művészeti múzeum ad otthont abból az alkalomból, hogy közeledik a futurizmus születésének 100. évfordulója: mint ismeretes, Filippo Tomasso Marinetti 1909-ben tette közzé a Le Figaróban futurista kiáltványát, megalapozva ezzel az egyik legnagyobb hatású XX. századi művészeti irányzatot. A mintegy 30 képtárból és magángyűjteményből származó kollekció szerzői között olyan nagyságokat találhatunk, mint Boccioni, Severini, Carra, Diulgheroff, Larionov, Goncsarova, Malevics, Rodcsenko, Kandinszkij, Majakovszkij. És ha futurizmusról van szó, akkor persze semmiképpen sem hiányozhat az isteni Dzsako bácsi sem.
Andy Warhol szelleme kétség kívül feltámadt, még ám egy új orosz plakáton. A modell azonban ezúttal nem az isteni Marilyn Monroe, hanem a volt Szovjetunió minden polgára előtt jól ismert és máig emlékezetes konzerv, amely vízben feloldható sűrített tejet tartalmazott. A moszkvai Art Lebegyev Stúdió a pop-art atyjának nem titkolt ihletésére a híres tejípari termék eredeti címkéjének a felhasználásával nosztalgia-plakátot készített. Étkezdék és konyhák díszítésére ajánlják, ára 300 orosz rubel (Kb. 1900 Ft.). Egészében így fest:
A mai dátumot megjátszítva jópofa játékra hívott meg Szabó Géza. Én nem voltam rest, elkészítettem a magam 13 p-betűs szavából álló listát. Ki is tette a blogján. A felhívás pedig így hangzott:
3P vs P13
Itt van a Pé, itt van újra! Az a bizonyos kollektív Nagypapa megmondta, hogy csak a három P meglegyen, fiaim! Semmi egyéb nem számít: pénz, pina, protekció. Ezt lehet imhol variálni kedvünkre, ráadásul és ezúttal... a tét valamivel péntekesebb lesz.
Bár eléggé látványosak, magukra vonják a figyelmet, de az általában egy kaptafára működő optikai manipuláció unalmassá válik, ha az ember sorra nézi az 1970-ben Pétervárott született és Moszkvában élő művész, Jegor Osztrov munkáit. Most egy új kiállítása készül, a címe az, hogy Húrelmélet, de ahogy a híradást illusztráló képet elnézem, a húrelmélethez igazán nincs sok köze, inkább interferencia-hullámokra emlékeztet a rajzolat. Új képeiből többet sajnos nem találtam, de a régebbiek - számomra úgy tűnik - elég könnyen megfejthető módon készültek. A művész lefotózott klasszikus műveket az Ermitázsban, a fotókra ráeresztett egy-két effektust valamelyik komputeres grafikai programból, aztán az eredményt vászonra vitte. Ezt legalább saját kezűleg tette... Lásd:
Kolos a barátaival és gólyatáborozó elsőéves egyetemistákkal töltötte a hétvégét Lumsoriban (Rónafüreden), ott készültek az alábbi fotók (Seremet Sándor felvételei), többek között a Partizán (azelőtt Vörös partizán) (!) nevű vízesésről.
A sajátos virtuális világot teremtő Andrej Verescsagint két dolog egészen bizonyosan megihlette: az idősebb és ifjabb Pieter Brueghel festészete - no meg a Gulliver. Az interneten több helyen is elérhető életrajza szerint még nincs 40 éves, Tverben és Kijevben tanult, Moszkvában él, rangos kiállításokon szerepel, s nem csupán a volt Szovjetunió területén. Különleges hangulatot teremtő munkáira véletlenül találtam rá, valami egészen mást kerestem, amikor ez a "Sebtében összetákolt Pegazus" megjelent a képernyőmön. Utánamentem, és igen érdekes festői világra bukkantam. Legtöbb darabjánál érdemes hosszabban is elidőzni: a megkapó összkép élménye után az apró részletekben is érdemes hosszabban elmerülni.
Jelentkezzen, aki friss ismeretekkel rendelkezik a fiatal kortárs orosz és ukrán képzőművészetről. Ugye nincs tolongás. Érdemes eltűnődni, mennyi mindent nem ismerünk... Éppen ezért örültem meg napi böngészetem során annak a .jpg)
Bizsergető dolog arra gondolni, hogy egy új technológiának köszönhetően akár több tucatnyi Van Gogh-fest- ménnyel gazdagodhat a művészettörté- net. A mester, főleg takarékosságból, gyakran festett korábbi képeinek hátoldalára vagy magukra a már kész képekre. Most 
Először láthatja az orosz közönség együtt, egy kiállítás keretében az olasz és az orosz futurizmus nagy alakjainak munkáit, írja a .jpg)
Andy Warhol szelleme kétség kívül feltámadt, még ám egy új orosz plakáton. A modell azonban ezúttal nem az isteni 
A mai dátumot megjátszítva jópofa játékra hívott meg Szabó Géza. Én nem voltam rest, elkészítettem a magam 13 p-betűs szavából álló listát. Ki is tette a blogján. A felhívás pedig így hangzott: