A Deluxe.hu szerint rekord áron kelhet el Picasso festménye a Sothheby's aukciósház február 5-én Londonban sorra kerülő árverésén. Dora Maar portréja - pontos eredeti címe: "Tête de femme (La Lectrice - Dora Maar)" - nagyobb méret - hat másik Picassóval kerül kalapács alá. A magazin emlékeztet rá, hogy a mester számos portrét készített talán legnagyobb szerelméről (jónéhányukat itt megtaláltam), és ezek egyike, a "Dora Maar au Chat" című (Dora Maar macskával; lásd a lenti képet) a második legmagasabb árat érte el, amit valaha fizettek Picasso-képért: 2006 májusában 95,2 millió dollárért (16,4 milliárd forintért) cserélt tulajdonost egy aukción. A mostani portrét a szakemberek ugyan jóval kevesebbre taksálják, "de a szárnyaló festményárakat nézve akár meglepetés is születhet. Ki tudja, talán egy tavaly magas nyereséget elért milliomosnak megéri ennél jóval nagyobb összeget is kifizetni a képért adózási és befektetési okokból" - írja a Deluxe.
Fenti haiku-képversemmel köszönöm meg mindazok kedvességét, akik rámbúékoltak a napokban és magam is kívánom az ilyenkor kívánható legjobbakat mindenkinek.
Első élménye, hogy kétéves korában megrázta az áram. Második élménye, hogy három éves korában az apja piros rövidnadrágba öltöztette és elvitte az óvodába, ahol az egyik kislány szeme alatt állandóan látszottak a kicsorgó könny után visszamaradó sócsíkok, a másik kislány pedig mindenkit megharapott. ...Aztán iskolás lett, és hetedikes volt, amikor számítógépe és photoshop programja lett. Azzal szórakozott, hogy osztálytársai és tanárai fotóit grimaszosra torzította. ...Aztán felvették a moszkvai fémipari főiskolára, gazdasági informatika szakra. Másodikos korában dizájnerként dolgozni kezdett egy képeslapkészítő cégnél, ahol minden kreativitást ki akartak ölni belőle. Ekkor megértette, hogy "fel kell emelnie a seggét" és saját feje után kell mennie, ha nem akar agyrákot kapni egy 10×10 méteres dizájnerirodában.
Kétszer is elolvastam a Múlt-Kor tudósítását a Kieselbach Galéria rövidesen sorra kerülő, december 14-i árveréséről. Címe ez: "Rekordot hozhat a Tihanyi-csendélet". Tihanyi Lajos (1885 - 1938) egyik nagy kedvencem, csettintve nyugtáztam, hogy csendéletének kikiáltási ára 25 millió Ft. Csodálkozásomra azonban a cikket nem az ő címbe is kiemelt munkájával illusztrálták, hanem egy másik festménnyel. Azért olvastam el az írást másodszor is, hogy rájöjjek, kinek a műve látható a szöveg sarkában. Nem tudtam rájönni, ellátogattam hát a Kieselbach Galéria honlapjára, ahol külön oldalakon mutatják be az aukció anyagát. Itt elsőre meg is találtam Farkasházy Miklós (1895 - 1964) Holdvilágos táj c. művét - amelyről azonban a tudósításban egy árva szó sem esik.
Paul Klee - intuíció | A hír nem túl friss, kedvenc keresési közvetítőm révén azonban én most találtam rá. A cikk szerint az Eufrátesz bal partján hosszabb ideje folyó ásatások során most tártak fel egy mindegy 2 × 2 négyzetméteres falat, amelyen minden eddiginél ősibb, kb. 11 ezer éves falfestményt találtak. A leletnek nemcsak a kora szenzációs, hanem az is, hogy minden ismert ábrázolástól eltérően színes négyszögek látszólag teljesen kaotikus összességéből áll. Az ilyesmi merőben idegennek gondolható a neolitikum emberétől - de egyáltalán nem idegen Paul Kleetől.
Theo Jansen - kinetikus szobrok - művészet, technika, holland szobrász
A blogomban is bemutatott robotpókról óhatatlanul eszembe jutottak a Theo Jansen kinetikus szobrai. A derék hollandus évek óta azzal foglalkozik, hogy számítógépes elektronika vezérelte és szél hajtotta szörnyekkel, valójában műszaki leleménynek és művészeti alkotásoknak egyszerre tekinthető mozgó objektumokkal népesíti be a zord holland tengerpartot. Alkotói fantáziájával a technikai lehetőségeket kihasználva, jórészt sárga műanyag csövekből épített, ízeltlábúakra emlékeztető kreációi révén ered a genetikai algoritmusok nyomába. Teremtő jókedvében egész nemzetségeket hozott létre (már a hetediknél tart). Álma az, hogy a lépegető állatnépség egyszer majd önálló életre is képesen lakja be a tengerpartot.
Ami kétségtelenül a számítógépes technológia és a kibernetika diadala lenne - egyelőre azonban inkább csak egy költői kép.
Giacomo Balla olasz futurista festő; modern képzőművészet, festészet, dzsako bácsi, nevemben a d. betű, XX. század
Szó se róla, jólesik a Balla aláírást látni világszerte ismert festmények sarkában. Eredetiben sajnos nem láttam az olasz futurizmus nagy alakjának a munkáit, de egyszer óriásposztere alatt lefotóztattam magam Budapesten. Afféle utólagos kegyeletgyakorlás lett volna??
[Frissítés 2015: Sokkal később bizonyos előzmények, adalékok rögzítésre kerültek részemről:
Ha akkor rászánja magát apám, hogy a szovjet kommunista párt tagjaként, eléggé el nem ítélhető módon, nyugati útlevelet igényeljen, az idős művész még akár láthatott volna is engem. Ám az akkori helyzetben már az Olaszországból érkezett levél is épp elég gyanút keltett, apámat behívatták a pártbizottságra és hosszan faggatóztak. A magyarázkodás is kínos volt, ugyan hogyan jöhetett volna ezután szóba bármiféle utazás – ráadásul egy kisgyerekkel.
Ezután még elég hosszan következnek a további részletek, sok mellékszámmal és főleg azt körbejárva, hogyan került a nevembe a D. betű: Dzsakó bácsi öröksége » ]
Most meg az avantgard.lap.hu-n néztem meg, kint van-e még blog-performanszom linkje (kinn van), s itt bukkantam Dzsako bácsi magyar oldalára.
Ajánlom hát szíves figyelmetekbe a jeles futurista, Giacomo Balla (1871-1958) néhány munkáját kedvcsinálónak - keressetek rá neten, érdemes!
A futurista művészek a mozgás dinamikáját igyekeztek festményeiken megörökíteni, képeik sok későbbi művészt insporáltak. Érdekesség, hogy az olasz futuristák egy része a fasizmus eszméit vallotta, míg az orosz futuristák kommunisták voltak - és művészi irányultságukat mindkét tábor képviselői ideologikusan kapcsolták össze politikai eszményeikkel.
--------
Más. Ha már frissítettem ezt a posztot... 2015-ös keresőmarketing projektemhez kiteszek ide két linket, arra is utalva, hogy lehetséges festői szépségű télikerteket létrehozni. Kulcsszó a Google alapú honlapoptimalizáláshoz: Télikert építés Budapest
Egyre teljesebbé válik a MEK Száz szép kép c. sorozata. Ezúttal Csontváry remekművét, a Baalbeket bemutató e-könyvvel bővült az állomány. Mint más összeállítások esetében, a művész életrajzán kívül olvashatók a kor művészettörténeti hátterét és a mű keletkezését bemutató szemelvények, műelemzések... A válogatás hiányossága, hogy Csontvárynak erről a monumentális főművéről nem ad közre egy nagyobb méretű, jó felbontású képet (a kinagyítható verzió is mindössze 755 pont széles). A részletek megfigyelésére is alkalmas posztert én sem találtam, a legnagyobb, amit felleltem, ezen a címen hívható le.
Elment Bergman és Antonioni. Utóbbi számomra a legfontosabb rendező, legkedvesebb filmem, a Nagyítás (Blow Up) alkotója. Legelőször kamaszkoromban láttam, fekete-fehérben, apámék tévéjén apámék szobájában, miközben ők az ágyukat elfedő függöny mögött aludtak. A gyönyörűségtől végigborzongtam a filmet, amelyről és rendezőjéről akkor még semmit nem tudtam. Jóval később egy versem címébe is bekerült:
(Évek teltével nagyon direktnek, erőltetettnek éreztem az utalásokat, válogatott kötetemben már más címen és az egyértelmű allúziók nélkül jelent meg; a beljebb ütött, ismétlődő 2-2 sort is kihagytam.)
Sokáig azt hittem, a Nagyítás csak nekem ennyire fontos és kedves, csak a kilencvenes években fedeztem fel, hogy ez voltaképp kultuszfilm.
Azóta számtalanszor megnéztem, moziban Bp-en is (akkor csodálkoztam rá, hogy a film színes). Videón is megvan. Bárhányszor nézem, mindig ugyanazt a borzongást érzem (pl. a parkban játszódó jeleneteket átélve), ugyanazzal a csodálattal meredek a képsorokra és ugyanúgy esik le az állam, áll el a lélegzetem a filmet záró néhány percnél. (Amit valóság és fikció viszonyáról gondolok, az innen is eredeztethető.)
Antonioninak ismerem még néhány filmjét, azokat is szeretem (a Foglalkozása riporter különösen tetszett, sajnos csak egyszer láttam), de a Nagyítás nyomába semmi sem ér.
A rám ily nagy hatást tevő alkotást több írásomban is említettem, 10 éve kezdett nyilvános naplóírásomat meg éppenséggel Antonionival kezdtem (akkor 84 éves volt a mester, s amíg nyaralt, lakásába betörtek, elvitték a Cannesben a Nagyításra kapott Arany pálmát...).
Fel is idézném itt most a filmet pár fotóval és néhány videóval; fogadjátok örömmel - és emlékezzetek Antonionira.
És akkor néhány részlet a filmből (sajnos éppen a parkban játszódó jeleneteket nem találtam meg, pedig azok számomra igazán hátborzongatóak.) Ja és el ne felejtsem: a film zenéjét Hebie Hancock szerezte.
Az emlékezetes és nagyon mulatságos modell-fotózás:
A szexuális élményt nyújtó fotózás:
Hancúrozás a két alkalmi modellel:
Az emlékezetes epizód a Yardbirds-szel:
És végül: a világ filmművészetének legemlékezetesebb képsorai: a teniszezés:
Munkácsy Mihály festményeit nagyjából annyira tartom unalmasnak, mint amekkorát az inas ásít egyik leghíresebb képén.
De azért az mégis valami, hogy most Munkácsra hozták a képeit és felavatta a két nagyfőnök. "Munkácsy Mihály műveiből nyitott meg kiállítást pénteken Munkácson Viktor Juscsenko ukrán elnök és Gyurcsány Ferenc kormányfő..." (Lásd a teljes MTI-hírt, a HVG honlapján). Menjetek, nézzétek meg! (De engem ez jobban érdekelne.)
A Deluxe.hu szerint rekord áron kelhet el Picasso festménye a Sothheby's aukciósház február 5-én Londonban sorra kerülő árverésén. Dora Maar portréja - pontos eredeti címe: "Tête de femme (La Lectrice - Dora Maar)" - nagyobb méret - hat másik Picassóval kerül kalapács alá. A magazin emlékeztet rá, hogy a mester számos portrét készített talán legnagyobb szerelméről (jónéhányukat itt megtaláltam), és ezek egyike, a "Dora Maar au Chat" című (Dora Maar macskával; lásd a lenti képet) a második legmagasabb árat érte el, amit valaha fizettek Picasso-képért: 2006 májusában 95,2 millió dollárért (16,4 milliárd forintért) cserélt tulajdonost egy aukción. A mostani portrét a szakemberek ugyan jóval kevesebbre taksálják, "de a szárnyaló festményárakat nézve akár meglepetés is születhet. Ki tudja, talán egy tavaly magas nyereséget elért milliomosnak megéri ennél jóval nagyobb összeget is kifizetni a képért adózási és befektetési okokból" - írja a Deluxe..jpg)
Első élménye, hogy kétéves korában megrázta az áram. Második élménye, hogy három éves korában az apja piros rövidnadrágba öltöztette és elvitte az óvodába, ahol az egyik kislány szeme alatt állandóan látszottak a kicsorgó könny után visszamaradó sócsíkok, a másik kislány pedig mindenkit megharapott. ...Aztán iskolás lett, és hetedikes volt, amikor számítógépe és photoshop programja lett. Azzal szórakozott, hogy osztálytársai és tanárai fotóit grimaszosra torzította. ...Aztán felvették a moszkvai fémipari főiskolára, gazdasági informatika szakra. Másodikos korában dizájnerként dolgozni kezdett egy képeslapkészítő cégnél, ahol minden kreativitást ki akartak ölni belőle. Ekkor megértette, hogy "fel kell emelnie a seggét" és saját feje után kell mennie, ha nem akar agyrákot kapni egy 10×10 méteres dizájnerirodában.
Kétszer is elolvastam a Múlt-Kor 
Paul Klee - intuíció | A 
A blogomban is bemutatott 
Szó se róla, jólesik a Balla aláírást látni világszerte ismert festmények sarkában. Eredetiben sajnos nem láttam az olasz futurizmus nagy alakjának a munkáit, de egyszer óriásposztere alatt lefotóztattam magam Budapesten. Afféle utólagos kegyeletgyakorlás lett volna??
Egyre teljesebbé válik a MEK Száz szép kép c. sorozata. Ezúttal Csontváry remekművét, a Baalbeket bemutató e-könyvvel bővült az állomány. Mint más összeállítások esetében, a művész életrajzán kívül olvashatók a kor művészettörténeti hátterét és a mű keletkezését bemutató szemelvények, műelemzések... A válogatás hiányossága, hogy Csontvárynak erről a monumentális főművéről nem ad közre egy nagyobb méretű, jó felbontású képet (a kinagyítható verzió is mindössze 755 pont széles). A részletek megfigyelésére is alkalmas posztert én sem találtam, a legnagyobb, amit felleltem, ezen a címen hívható le.
Elment Bergman és Antonioni. Utóbbi számomra a legfontosabb rendező, legkedvesebb filmem, a Nagyítás (Blow Up) alkotója. Legelőször kamaszkoromban láttam, fekete-fehérben, apámék tévéjén apámék szobájában, miközben ők az ágyukat elfedő függöny mögött aludtak. A gyönyörűségtől végigborzongtam a filmet, amelyről és rendezőjéről akkor még semmit nem tudtam. Jóval később egy versem címébe is bekerült:
Mivel Rejtőért bőven