Egyre teljesebbé válik a MEK Száz szép kép c. sorozata. Ezúttal Csontváry remekművét, a Baalbeket bemutató e-könyvvel bővült az állomány. Mint más összeállítások esetében, a művész életrajzán kívül olvashatók a kor művészettörténeti hátterét és a mű keletkezését bemutató szemelvények, műelemzések... A válogatás hiányossága, hogy Csontvárynak erről a monumentális főművéről nem ad közre egy nagyobb méretű, jó felbontású képet (a kinagyítható verzió is mindössze 755 pont széles). A részletek megfigyelésére is alkalmas posztert én sem találtam, a legnagyobb, amit felleltem, ezen a címen hívható le.Az egyik műelemzésnek igen izgalmas részlete, amely azt beszéli el, hogyan komponálta egybe Csontváry a római kori Heliopolisz baalbeki objektumait. A romtemplomok, falak, kövek, oszlopok és az újkori házak, valamint a fák a valóságban más képet mutatnak. Erről egyébként a neten fellelhető fotók is tanúskodnak.
Megkerestem a helyszínről készült műholdas felvételt is. Mivel ez felülről készült, igen nehéz bármit is felismerni rajta, egyedül a Jupiter-templom oszlopsorának az árnyéka teszi azonosíthatóvá a terepet. Napfény a térben.
Végül egy személyes emlék (ezt néhányszor már megírtam, de hátha olvasnak újszülöttek is).
Valamikor a 70-es évek közepén Budapesten töltött néhány napom közül egyet Pécsre szántam. Reggel indultam, jó hosszú volt az utazás, az esti vonatig semmi más nem fért bele, csak hogy a Vasarely- és a Csontváry-kiállítást megnézzem. Utóbbi majdnem csalódást okozott: a pécsi állandó kollekció több darabja hiányzott (külföldön voltak kiállítva). Így sajnos akkori kedvencemet, a Magányos cédrust sem láthattam eredetiben. Ám bőven kárpótolt az egész falat betöltő, 7 méter széles Baalbek, amely előtt egy órát eltölthettem. Maradtam volna tovább is, de az utolsó vonatot már így is csak taxival értem el (a székesegyházat így például csak kocsiablakból láttam), este pedig már Binder Károly jazz-kvartetjének koncertjén ültem valahol a fővárosban.
A Baalbek így nekem Libanon helyett inkább Pécset jelenti. No és persze az első találkozást Csontváryval, aki Baalbekben megtalálta a maga napútját.
A magyar Wikipédiából és más forrásokból
A BAALBEK KELETKEZÉSÉNEK rövid TÖRTÉNETE. Csontváry önéletrajzi jellegű feljegyzései szerint és a még életében rendezett kiállításokon szereplő, általa datált festmények hitelesnek tekinthető adatközlése szerint nagy piktorunk 1903 telén járt először Közel-Keleten. Útjának indoka ekkor még nem a keleti ámok és mítosz utáni olthatatlan vágy volt, szándéka csak részben merült ki ezek megismerésében. Inkább csak a fényt kereste a forró kövű terasz áhítatában, az paloták üveg tükreinek villanásában - mert festeni akart. Olyan fákat, amilyeneket még a Budapesti Pálmaház sem nyújthat, s amelyek számára egy trópusi télikert sem elegendő napfényt szublimálni. ... Érdemest volt Csontváry egyedülálló festményét az analízis során két szempontból alaposan szemügyre venni: a) mint a baalbeki akropoliszt, illetve panorámát megjelenítő festményt, amelynek tehát ábrázoló, denotatív jelentése van; b) mint önelvű képi struktúrát, amelyben az elemek közötti viszonyt, a kompozíciót, a tér- és koloritmegoldást a személyes erkölcsi parancs, a kötelező érvényű kategórukus imperatívusz előírása szerint alkotta meg.
Merthogy Csontváry Kosztka Tivadar birodalmában tombol a napfény. Taormina romjain lángol-világít az ég a lemenő napfény sugaraitól. Baalbek Naptemplomának hat hatalmas oszlopa napként ragyog.
Napfény hasznosítása infrafűtéshez - üvegház hatás budapest
a terasz és télikert honlapról
