Ha önvédelmi, egészségügyi és mentálhigiéniai megfontolásokból nem tettem volna le arról, hogy foglalkozzam a kárpátaljai magyarságszervezetek viselt dolgaival, akkor biztosan nem hagytam volna szó nélkül Kovács Miklós KMKSZ-elnök nemrégiben megjelent cikkét. Nem mintha nem gondolnám azt a másik félről, az UMDSZ-ről, hogy ők sem különbek a Deákné vásznánál, ám a KMKSZ-oldal most ezzel az ostoba cikkel magas labdát adott ellenfelének, amelyet csak le kellett ütni:
Kárpátalja magányos magyar "Ramboja".
"..Szomorú dolog, amikor egy elnök saját maga kénytelen állandóan magyarázgatni a bizonyítványát, legyen szó akár a strasbourgi döntésről, akár tüntető kivonulásáról, amikor magyar kérdés szerepel napirenden a megyei tanácsban, akár a szervezeten belüli feszültségről. Egy kívülállónak egyre inkább úgy tűnik, hogy az elnök magányos kárpátaljai magyar “Rambóként” vívja harcát, s immár a szövetség vezetésében sem nagyon akadnak olyanok, akik teljes mellszélességgel és nyílt sisakkal kiállnának mellette. Így egyedül a KMKSZ elnöke “nem hajladozik”, hanem áll rendíthetetlenül. Igaz, egyre kevesebben vannak, akik kérnek ebből az “állásból”: Kovács Miklós kirekesztő, magán kívül mindenkit megbélyegző, több mint egy évtizede sugárzott, mára mumifikálódott magatartásából." - azért a válaszcikk mondatai sem akármilyenek...