- ukrajna, oktatás, nyelv - budapest: laptopon vírusvédelem - honlap seo szerviz -
Balla D. Károly:
A vírus száma
Kárpátalján most például a 461-es szám kelt riadalmat.
Az emberekben van némi hajlam arra, hogy egyes szám- és betűsorokat különleges jelentéssel ruházzanak fel. És itt nem a kabalisztika vagy a babona számaihoz tapadó vélekedésekre gondolok, hanem olyasmire, mint az ezredfordulós Y2K-hisztéria, amikor is a dátum „lenullázódásával” járó számítógépes katasztrófával riogatták az emberiség nem jelentéktelen részét. De hasonló rettegés fogta el évekig az amerikaiakat a 0911 számsor láttán, amely nem csupán a Világkereskedelmi Központ elleni terrortámadás dátumát, hanem az Egyesült Államok létét veszélyeztető globális fenyegetettséget jelentette számukra. Vagy gondoljunk arra a félelmünkre, amelyet egy időben a H5N1 jelsor váltott ki belőlünk (mint a madárinfluenza új, emberre is veszélyes vírusának törzsszáma).
Kárpátalján most például a 461-es szám kelt riadalmat. Az ukrán oktatásügyi miniszternek 2008. május 26-án kiadott és elhíresült rendelete viseli ezt a sorszámot.
Ez a rendelet helyezte hatályba a nemzetiségi iskolák számára „az ukrán nyelv oktatásának javítása céljából” kidolgozott, 2008-tól 2011-ig érvényes programot. A cselekvési terv alapján az új tanévtől kezdődően a nem ukrán iskolákban az egyes tantárgyak oktatását illetően a nemzetiségi nyelvről fokozatosan az államnyelvre kell áttérni.
A rendelet méltán keltett felháborodást a kárpátaljai magyar közösségben. Már csak azért is, mert az itteni tanügyi szakemberek évek óta cikkeznek arról, hogy az ukrán nyelv oktatásának a módszertanát országos szinten hibás alapelvre helyezték, az ukránul egyáltalán nem beszélő, más anyanyelvű kisiskolásoknak az elemiben grammatikai ismereteket kell elsajátítaniuk anélkül, hogy beszédkészségüket kifejlesztették volna. Az ukránt nem idegen nyelvként, hanem közel azokkal a módszerekkel tanítják, mint az anyanyelvet, aminek aztán az lett az eredménye, hogy a független Ukrajna létezése óta felnevelkedett más ajkú nemzedék alig-alig beszél és ért az államnyelven. (Ennek szomorú eredménye az idén látható volt az emelt szintű érettségin kötelezőnek előírt ukrán nyelv- és irodalomvizsgán.) Ahelyett azonban, hogy az oktatásügy országos vezetői változtattak volna az ukrán nyelv oktatásának a módszertanán, ahelyett, hogy gondoskodtak volna megfelelő számú és minőségű tankönyvről és szótárról, ahelyett, hogy tettek volna valamit a nemzetiségi iskolákban tanító ukrántanárok képzése terén – ahelyett az oktatás nyelvének fokozatos megváltoztatása mellett döntöttek. Amitől persze még a kárpátaljai magyar gyerek nem fog jobban tudni ukránul, hanem ezután már a számára alig érthető nyelven előadott történelmet, földrajzot, matematikát sem fogja megfelelően elsajátítani. Még kevesebb lesz a továbbtanuló magyar diák, még a mostani hiányokat is felülmúlóan nem lesznek magyar orvosok, ügyvédek, mérnökök… Mindenki rossz megoldásnak tartja, a magyar szülők sokasága kényszermegoldásként mégis azt a kiutat választja, hogy eleve ukrán iskolába íratja gyermekét.
Úgy tűnik, a megalakulása után nemzetiségeivel szemben évekig toleránsnak mutatkozó Ukrajna most bekeményített, meg akarja mutatni, hogy csak azért is nemzetállamot farag a soknemzetiségű országból. Az oktatási miniszter például egy múlt heti értekezleten közölte, a vonatkozó rendeletet a külföldi tiltakozások ellenére is végrehajtja, mert Ukrajnában egységes oktatási rendszernek kell érvényesülnie.
Az államnacionalizmus 461-es törzsszámú vírusa tovább fenyeget.
(Balla D. Károly)
Megjelent: Új Szó, 2008. aug. 30.
seo project:: Notebook javítás Budapest
- Laptopszerviz szolgáltatása: vírus irtás, Asus töltők
- laptop szerviz szolgáltatás, kijelző és billentyűzet
A magyar ember két dologban utolérhetetlen: panaszkodásban és dicsekvésben. Hagyján, ha a dologban mutatkozna némi munkamegosztás, mondjuk ha egyesek csak panaszkodnának, míg mások csupán dicsekednének. De nem. A magyar ember játszi könnyedséggel képes multifunkcionálisan működni. Első fokon még mutat némi időbeni distinkciót, előbb siránkozik, és azután hetvenkedik, vagy előbb játssza a Janit, és csak kicsivel később sopánkodik. Másodfokon azonban a magyar ember egyszerre tud fennhéjázni és sápítozni, ugyanazzal a gesztussal mutatja magát valamiben irigylésre méltónak és egyben szánandónak. Az Adrián nyaraltunk, de rossz volt az idő. Új kocsit vettem, de már az első héten szervizbe kellett vinnem. Felelős beosztást kaptam nagy fizetéssel, de azóta nincs egy nyugodt percem.
Újságot írni veszélyes. De veszélyes állatfajta maga az újságíró is. Aki nem hiszi, olvassa el ezt a két hírt gyors egymásutánban. Hogy nemcsak a zöld Kárpáti Igaz Szónál, hanem a Népszavánál is megérik a pénzüket a lapcsinálók, ahhoz kis adalékul szolgál, hogy az MTI-hírt (hátha sikerül valamiféle botrány képét sugallni) "Áll a bál 
Nem készült ilyen felmérés, de látatlanban meg lehet tippelni: ha egy magyar embert bárhol a világban megkérdeznek arról, mi jut eszébe legelőször Kárpátaljáról, akkor, talán a munkácsi várral vetélkedve, a Vereckei-hágó kapná a legjobb helyezést. Nem véletlenül: a Kárpátok gerincén itt átkelő honfoglaló magyarok emlékezete elég erősen él a nemzettudatban, épp ezért a hely is különleges jelentőséggel bír, nem pusztán egy földrajzi pont, hanem olyan történelmi, néha inkább mitikus-szakrális helyszín, amelyhez a nemzeti identitás közvetlenül kötődik. A „Verecke híres útján” a Kárpát-medencébe érkező és itt magának hazát foglaló nép képe – mint történelmi-nemzeti toposz – kiemelt jelentőségű volt a kollektív önazonosság kialakulásában, s megtartásában sem kisebb a szerepe.
Könyvújdonság. Kisebbségi magyar közösségek a 20. században. Szerkesztette Bárdi Nándor, Fedinec Csilla és Szarka László. Gondolat Kiadó – MTA Kisebbségkutató Intézet, Budapest, 2008. Ára 4000 Ft.
(Részlet egy 14 éve írt jegyzetemből) Nem, a kincstári ünneplésből nem kérek ma sem. Malomkeréknyi kokárda helyett körömnyi szalagot tűzök zakóm hajtókájára: azt is belülre. Így jobban érzem melegét, s igazabbnak tudom vele magamat. Himnuszt, Szózatot sem tudok már tele torokból énekelni. Inkább csak dünnyögök, vagy állok némán, talán még a térdem is meg- megroggyan az országos vigyázzban.
A hírügynökségek és a fontosabb sajtóorgánumok szinte mindegyike hírt adott a tegnapi ungvári magyar- és ruszinellenes tüntetésről.
Napok óta birizgál a gondolat, hogy valamit mégiscsak írnom kellene Schengenről, vagyis arról, hogy a december 21-re virradó éjszakán küszöbömig jött a schengeni határ, miután Magyarország és Szlovákia is belülre került. A dolog összmagyar szempontból természetesen nagyon örvendetes, és kevés bennem az önzés ahhoz, hogy a nagy ünneplést elrontsam saját helyzetünk problémásabbá válásának a képeivel.