„Kárpátalján ezt a verset tévesen nekem tulajdonították” - írta és mondta a költő, mintha ebben az (el)tulajdonításban teljesen ártatlan lenne... A számonkérések hiába történtek meg, Fondor Rezeda a plagizálás tényét soha nem ismerte el. Magyarázatai között olyasmi szerepelt, hogy az embernél sokféle kézirat előfordul, akár le is gépelhet neki tetsző verseket. Soha nem állította, hogy ő írta volna a Székelyeket, mások tévedéseit pedig nem köteles kiigazítani – szögezte le önérzetesen.

Az ember nem sok hajlandóságot mutat a halandóságra. Alkalmasságot annál inkább – ám ezt felismerni vonakodik. Elvégre mindig mások halnak meg, lám, mi meg élünk. Hátha meg lehet spórolni a szembenézést. „Nem ismerkedem idegenekkel” – mondja a konok ember a delphoi jósda feliratát olvasva.

*

Brit tudósok kimutatták, hogy akik hisznek a halálon túli életben, átlagosan 0,7 évvel tovább élnek. Ami azt jelenti, hogy a halálon túli életben való hit a halálon inneni életet hosszabbítja meg, ami viszont szöges ellentétben áll a hívők érdekeivel, lévén nem a mostani életüket, hanem a majdanit gondolják boldognak és teljesnek, amely viszont a hitük miatt éppen ennyivel, azaz 0,7 évvel lesz rövidebb az elvárhatónál. Szemléletesen a helyzetet azzal lehetne ábrázolni, mintha valaki egy alma kesernyés külsejét abban a meggyőződésben enné meg, hogy alatta majd édes falatokat talál, ám éppen azért, mert hisz a kedvező folytatásban, neki több jut a keserű részből. Komisz fickók ezek a brit tudósok.

*

A cigányasszony csontokkal dolgozott. Egészen különös formájú, hófehérre csiszolódott vékony csontocskákat használt, ezeket vetette ki a politúros asztalra amolyan sors-Marokkó pálcikákként. Nézte a kialakult ábrát, beszélni kezdett.

– Az ura azt üzeni magának, hogy él. De beteg. Lázas. Fázik és éhes. Sokan meghaltak. Ő még él, és nagyon szereti magát, bízik abban, hogy az isten hazaküldi.

Csak az élők üzenetét értette. Ha csendben maradt, a bizonyságért hozzá forduló asszony tudhatta, elhurcolt férje már nincs az élők sorában.

Nem halottlátó volt, hanem élőlátó. Látta a gyűjtőtábort és a Gulag minden szörnyű zegzugát. A holtakkal nem volt dolga. Életet jósolt, és tartotta a lelket az itthon maradottakban.

– Miféle csontok ezek? – kérdezte egyszer valaki. – Tyúké, libáé nem lehet, pedig olyasmi.

– Hasonlít, mert szárnyas jószág volt ez is. A csudálatos féniks-madár.

*

Gyakran álmodom három éve halott anyámmal. Amikor legelőször jelent meg alakja, akkor is tisztában voltam azzal, hogy valójában ő már nem él, most mégis itt látom mozogni és beszélni, együtt utazunk valahová, kattog a vonat kereke, anyám egy régi történetet mesél, talán azt, anyjával hogyan utaztak fel Szegedről Budapestre színházat nézni ezerkilencszázharminc-valahányban, mesél a havas tájról és arról, amíg ők ültek az előadáson, addig nagyapám a rádión hallgatta az egyenes közvetítést, erről mesél anyám, és engem zavar ez a helyzet, mert álmomban is tudom, hogy ő már nem él, ezért nem örülhetek annak, hogy most mégis elevennek látom, elnézek a feje fölött, kerülöm a tekintetét, ne kelljen a szemébe mondanom, de hát téged már eltemettünk a randvánci dombok alatt, emlékszel?

Addig-addig zavart ez a visszatérő helyzet, amely ébredésemet is nyomasztóvá tette, mert nem tudtam kiigazodni a megjelenítés lelki mechanizmusán, miért látom újra és újra elevennek anyámat, s miért tudom közben pontosan, hogy nem lehet az, miért nem veszi el agyam éjszakai automatizmusa vagy a tudás bizonyosságát vagy a látomás élességét, külön-külön bármelyiket elfogadnám álmaimban, de a kettő zavart, addig-addig, amíg egyszer a megoldás is felkínálkozott, tiszta felismerés formájában. Igyekezetem ellenére ugyanis anyám váratlanul elkapta a tekintetemet, pontosan értette, mi a gondom ezzel az egésszel, kicsit elmosolyodott, és azt mondta, de hát ez korábban történik, fiacskám.

Így emelte át a halála utáni álmaimat a halála előtti történésbe, s ezzel helyére is került minden. Most már szemébe nézhetek, amikor a havas táj látványát egyszerre unjuk meg az idő kattogó vonatán.

Minden ellenkező híresztelés és jól kimutatható piréz mivoltom ellenére én mégiscsak lokálpatrióta lennék, még ha ez nálam egészen mást is jelent, mint azoknál, akik az anyaföld előtti megrendült leborulásban, szepegő Trianon-nosztalgiában, gyakran rossz helyesírású, de elszánt és permanens nyelvvédő harcban, továbbá pedig az identitást igen hatékonyan erősítő hátrafelé nyilazásban látják a kárpátaljaiság legfőbb attribútumait. Erről nemrégiben kis eszmefuttatást írtam, ki is vágta rendesen a biztosítékot egy kedves pedagógusnál (A bolha fenyeget). A másféle megközelítési és vonzódási lehetőségekről szóló kis írást most egy felújított oldalamon is elhelyeztem.

A költészet világnapja tiszteletére kicsinosítottam egynéhány blogomat honlap seo kíséretében. Mondhatnám. De inkább nem mondom, mert sem a jeles ünnep ilyeténképpen való megünneplése, sem az esztétikai szempontú dizájnolás nem szerepelt elsődleges céljaim között. Persze megadtam az irodalomnak, ami az irodalomé: kapóra jött egy finnugor vonatkozású, de Kubából érkezett üzenet - viszont ritkábban és főleg link-küldésre használt webhelyeimet most nem literátusi koncepciók okán, hanem azért látogatom sorra, mert jelenlegi honlap-előre-lökködő munkám ezt kívánatossá tette (részletesebben erről: transzferár-offenzíva). És ha már ott jártam és gyomláltam a linkeket, akkor persze nem tudtam ellenállni a kísértésnek, hogy a küllemmel is foglalkozzam, így egynémely csúnyácska blogom most talán valamivel impozánsabb külcsínre tett szert. Persze a belbecs sem hanyagolható, került is majd mindegyik élére valami új cikk vagy ajánló. ...Azt pedig talán mondanom sem kell, hogy egy-két új blog is született. Például: Honlap keresőoptimalizálás.

Nem vagyok egy nagy archivátor, de azért igyekszem időnként rendbe tenni már elavult, nem használt honlapjaimat. Most történetesen a legeslegelsőt. 2000-ben tettem be először a lábamat az internetre, és az akkor 15 éves Kolos segítségével készítettem el első honlapomat: ez az 1995-től működő UngBereg Irodalmi és Művelődési Alapítvány weblapja volt. Előbb csak a főoldal készült el, aztán a különböző aloldalak is, a következő évben pedig ez is része lett a fölé épített UngParty-rendszernek. 2002-ben pedig (épp tíz éve!), amikor az Alapítvány beszüntette működését, funkcióját vesztette. De azért most mégis érdekes volt végigbogarászni: mivel is foglalkoztunk akkoriban.

Az eleinte még UngParty NetCafe névre hallgató portál (az első irodalmi és kulturális webhely Kárpátalján) alá több alrendszert is építettem, az egyik legfontosabb a netPánsíp, a Pánsíp digitális változata lett, amely négy éven keresztül működött. Ezt már korábban felújítottam, teljes archívuma, azaz 4 évfolyamnyi anyaga elérhető, de például a szerkesztőséget bemutató kis oldal csak most került sorra.

Bizony, az UngBereg és a Pánsíp nagyon fontos része volt az életünknek. A szerkesztőség működésének évszámai közé esett életemnek talán legaktívabb, legtevékenyebb évtizede.

Pár további oldalt is rendbe tettem, a rossz helyre mutató hivatkozások néhányát felújítottam és a legtöbb aloldal élén elhelyeztem a legfrissebb mostani oldalaimra mutató linkeket. Mivel ez egy régi, fapados rendszer, így minden egyes weblapot külön kellett újraszerkesztenem és feltöltenem a szerverre - el is szöszmötöltem vele két napot. Kellemes piszmogás volt.

----

Utólag még a hhrf/ungparty rendszerében is találtam egy Pánsíp-oldalt. Mivel archiválandó tartalom nem volt rajta, inkább bevontam SEO-munkámba: Keresőoptimalizálás és SEO Google keresőmarketing << ez később átirányított oldallá vált, így más linket tettem rá. << a cikkben szolgaltatás-jellegű linkelhelyezés fordul elő legfrissebb googleoptimalizátori munkám keretében (Szerver bérlés, virtuális szerverek stb.)

Egyre több olyan jelzést kapok, hogy már nem lehet eligazodni az általam használt több tucatnyi oldal és blog között. Ebben, szó se róla, sok igazság lehet és nyilván magam vagyok a ludas webhelyeim elszaporodásában. Talán segít valamit a helyzeten, ha leszögezem: legfőbb, legintenzívebben használat oldalam továbbra is a BDK napi BLOG - a többi csak kiegészítés, más-más célt szolgáló mellékág, tematikus, válogató vagy ajánló oldal  - és többségükön ki is van listázva a napi blog friss kínálata (mint itt, a bdk.blog.hu oldalon is a bal felső sarokban). Hogy még jobban megkönnyítsem az eligazodást, beüzemeltem három eligazító oldalt: az első kettő egyelőre azonos tartalmú, és valóban csak a legfőbb oldalaimra vezet, a harmadik kicsit részletesebb tájékozódást tesz lehetővé. Használjátok őket! Egyben örvendjetek a jelen blog megújult dizájnjának. Ugye szép?) Innen indulva pedig igazodjatok el rajtam:

• Balla D. Károly - eligazító-1 | Balla D. Károly - eligazító-2
• Teljes lista: Balla D. Károly - részletes eligazító

Ha mostanában valaki a hobbim felől érdeklődne, három rövid szót mondanék: sakk, go, SEO. Régebben erre a kérdésre a szellemi játékok választ adtam (ha jól emlékszem, ezzel a hobbival szereplek a Ki kicsoda? lexikonokban), és ez akkor jobban is fedte a valóságot, mert nagyon sok különféle játékot űztem, amikor csak lehetett. Azonban a nagy barkochba-, Mr. X- vagy szóbridzs-partik jó ideje elmaradtak életemből, matematikai-logikai feladványokon is igen ritkán töröm fejem, a pókerkombinációkat is már Kolos latolgatja, nem én. Viszont, mint erről többször beszámoltam, nagy online sakk- és go-játékos lettem, alig akad nap, hogy pár partit (a társadalmilag és anyagilag hasznosabb időtöltések mellett) meg ne engednék magamnak. Azt azonban igazán nem gondoltam, hogy a SEO is szenvedélyemmé válhat. Hobbiszinten űzöm, de újabban kis pénzt is keresek vele. Erről ebben a blogomban még nem számoltam be, most hát a magánéletem iránt fokozottan érdeklődők kíváncsiságát részben kielégítendő, elárulok pár részletet. (Épp a minap tette szóvá kedves barátom, akivel ritkán van módom beszélgetni, hogy azelőtt a mindennapi ténykedéseimről, családi eseményekről is gyakran írtam, mostanában azonban a blogomból nemigen tudhatja meg, hogy s mint élek. Nos, picit mos meglengetem a fátylat.) »tovább

Transzferár és tömeges sms kulcsszavakra kereső marketing kampány indítása - 2015-ös frissítés

 Miközben a blog.hu új rendszere továbbrá is botrányosan rosszul működik, magam beüzemeltem egy új webhelyet és (újra) nyilvántartásba vettem rajta legfontosabb oldalaimat, még ám valamiféle fontossági hierarchia szerint. Ajánlom mindenki figyelmébe: Balla D. Károly - eligazító oldal. Ennél rosszabb hír, hogy az általam keresőoptimalizált oldal a korábbi szárnyalása után a 2. helyről visszaesett a transzferár nyilvántartás keresőkérdésre adódó Google-lista 5. helyére. Igaz, hogy főleg azért, mert tömeges transzferár-blogom és mobilmarketing-posztom beelőzte. Szerencsére azonban egy kölcsönös baráti segítség révén esély van az oldal visszatornázására. Ennek érdekében most több saját oldalam linkrendszerét is átrendezem. Ami pedig ennek az oldalnak a további sorsát illeti, azt hiszem, hogy a blog.hu alkalmatlan új rendszere miatt valóban leminősítem utánközlő, ajánló és linkküldő bloggá.