Két dolog is eszembe jutott az Agent portálon most bemutatott legújabb japán kütyüről, amely nemcsak azt jegyzi meg, mi hol található a lakásunkban, hanem betanítható arra is, hogy a virágfajtákat felismerje és nevüket fülünkbe mondja.

A mindenlátó szemüvegnek családunkban bizony volt egy elődje: a dédanyám, akit apámék MLÉMH-nek hívtak egymás között, ugyanis ő volt az a Mindent Látó És Mindent Halló, aki éles megfigyelőkészségének (és nem utolsósorban az öregasszonyokra jellemző kíváncsiságának) köszönhetően az égvilágon mindenről tudott, ami a családban zajlott, így a két unoka gyerekcsínjei sem maradhattak soha titokban.

Nem olyan régen bemutattam azt a mobil-nagyságú kütyüt, amely hajlékony e-papíron jeleníti meg az olvasnivalót. Most Pollner a Médiablogban arról számol be, hogy az e-papírra (e-ink technológiával) áttérő újságok kitölthetik a hagyományos és az online média fejlődése közti gazdasági gödröt. "Az E-ink technológián alapuló könyvolvasók elég drágák", állapítja meg, ami nyilván igaz. Viszont csak egyszer kell megvenni, s attól kezdve mindent ezen olvashatunk.

A 'könyv kontra digitális szöveg', könyvtárlátogatás vagy laptop használat vitákban időnként még mindig felmerül érvként, hogy a számítógépet nem viheti magával az ember, ha a WC-n akar olvasni. Holott az elektromos könyveket megjelenítő eszközök sokasága már régóta mind méretében, mind jellegében alkalmas arra, hogy ugyanott olvashassuk - ágyban, autóbuszon, illemhelyen, fotelban - mint egy hagyományos könyvet. A Philipsből kivált Polymer Vision cég rövidesen piacra kerülő Readius nevű újdonsága abban (is) különbözik társaitól, hogy jó felbontású kijelzője egyfajta e-papír, így összehajtható, és ebben az állapotában alig nagyobb egy mobiltelefonnál. Minthogy persze telefonálni is lehet vele, meg emailezni, meg zenét lejátszani. A jövő nyilvánvalóan ez: ha elmegyünk kényelmes, szélesképernyős otthoni számítógépünktől, akkor egy maroknyi kütyüben legyen benne minden, ami a világgal való kommunikációnkat és kényelmünket-szórakozásunkat szolgálhatja.

Ha nem a National Geographic közölné, hoaxnak gondolnám a hírt, miszerint meglepő kísérletre készülnek japán kutatók: egy origami űrsiklót engednének a Nemzetközi Űrállomásról a Földre. Az eddigi tesztek azt bizonyítják, hogy valószínűleg kiállná a próbát. Szélcsatornában 8600 kilométer/óra sebességű szélben tesztelték a papírrepülőt. A modell tíz másodpercig volt kitéve ennek a hatásnak - és kibírta! Igaz, az anyagát előbb vegyszerrel kezelték, amelytől üvegszerűvé vált. A repülés időpontja még nincs kitűzve. A japánok remélik, hogy a Nemzetközi Űrállomás legénysége nyitott lesz a kísérletre.

Vége a cipekedésnek. Legalábbis a sima felületeken: állomásokon, reptereken. A kedves utas csak a zsebébe tesz egy chipkártyát, és Tony, az angol nevű, de orosz fejlesztésű robotbőrönd úgy követi, mint egy jó kutyus. Fel van szerelve fotocellákkal, ultrahangos és infravörös érzékelőkkel, kikerüli az akadályokat, nem zuhan a mélybe. A burkolat kisebb egyenletlenségei vagy az alacsony küszöbök, emelkedők és lejtők sem akadályozzák haladását. Akkuinak egyszeri töltése 2 órányi üzemelésre elegendő. Összsúlya 30 kg. Ha túlságosan lemarad a gazditól, vészjeleket ad le (és sipolni kezd a zsebben a chipkártya is.) Prototípusát 2008 tavaszára ígérik, sorozatgyártása 2009-ben kezdődhet. Rendeléseket máris felvesznek. Ára potom 49.000 orosz rubel (346 ezer Ft.)

Az internet gyorsaságát illetően három éven belül akár tíz évet is visszafejlődhetünk - írja a seo tanácsadás honlap. Kísérteni fog a betelefonálós korszak szelleme: szétkapcsolások, kis méretű fájlok optimalizálása és többperces letöltése, bosszúság.

Nos valóban, az okos érvek számomra sem meggyőzőek. A szélessávú hozzáférés rohamos fejlődésével ugyan valóban többszörös teher nehezedik a kiszolgáló központokra és hálózat-üzemeltetőkre, de a fejlesztések éppen az igényekkel arányosan növekvő  bevételek okán aligha fognak elmaradni.  Nyomós érvet hoz fel a tanulmány állításaival szemben a cikkíró azzal is, hogy a kutatás nem vette kellőképpen figyelembe az új technikák megjelenését és rohamos fejlődését, így például a vezeték nélküli (wireless) internet térhódítását.

Igaza lehet. Amint a mobiltelefonok (és az sms) megjelenése sem fenyegetett a hagyományos telefónia visszafejlődésével, ugyanúgy a vezeték nélküli internet-hálózatok is mentesítik a túlterheléstől a véges áteresztő képességű kábeleket. Teljesen nyilvánvaló, hogy internetezni a közeljövőben ugyanúgy fogunk, mint mobilozni: bárhol elővehetjük a laptopunkat, mindenütt lesz térerő, azt sem fogjuk tudni, melyik toronyhoz csatlakoztunk.

Ugyanígy nem tartom reális veszélynek azt, hogy az egyes tartalmak  iránti megnövekedő kereslet lassulást fog előidézni ("Ötszörösére vagy akár tízszeresére is növekedhet egy video- vagy audiofájl letöltési ideje a YouTube-ról"), mert ugyanúgy decentralizálttá válhat mindez, ahogy már most is működik a torrent-rendszer. Vagyis azt az egy keresett videót nem kell nekem feltétlenül egy adott központi szerverről letöltenem a laptop ssd winchesterére, ott talán nem is lesz fenn a fájl, csupán az adatbázis, amely tudatja a programommal, mely felhasználóknál érhető el ez az állomány - s tőlük egyszerre kezdi csomagonként letölteni, hogy aztán az én gépemen összerakja. Minél népszerűbb egy tartalom, annál több kliens tölti le, minél több kliens letöltötte, annál könnyebb hozzáférni. Én legalábbis ebben látom az internet magas fokú életképességét. No meg persze abban is, hogy a piac törvényei szerint a növekvő kereslet nem csökkenteni, hanem gazdagítani szokta a kínálatot. Így - a következő évtizedekben legalábbis - szerintem további erőteljes progresszió várható. A nanotechnika fejlődésének hála továbbra is rohamosan nő az adathordozók kapacitása (ezzel fajlagosan olcsóbbá válik az információtárolás), terjed a vezeték nélküli net (közvetlen műholdas kapcsolat? miért is ne?), s egy bizonyos korlátig növekedni fog az internetes szolgáltatások iránti igény is. Ha minden lehetőség kimerül és minden igény betelik, akkor is inkább stagnálás várható, semmint visszafejlődés. Ahhoz világméretű energiaválságnak vagy gazdasági krachnak kellene bekövetkeznie. De még ez esetben is előfordulhat, hogy az inernetnek lenne a legjobb esélye a túlélésre. Legalábbis nagyobb, mint mondjuk a gépkocsi közlekedésnek. 

A blogomban is bemutatott robotpókról óhatatlanul eszembe jutottak a Theo Jansen kinetikus  szobrai. A derék hollandus évek óta azzal foglalkozik, hogy számítógépes elektronika vezérelte és szél hajtotta szörnyekkel, valójában műszaki leleménynek és művészeti alkotásoknak egyszerre tekinthető  mozgó objektumokkal népesíti be a zord holland tengerpartot. Alkotói fantáziájával a technikai lehetőségeket kihasználva, jórészt sárga műanyag csövekből épített, ízeltlábúakra emlékeztető kreációi révén ered a genetikai algoritmusok nyomába. Teremtő jókedvében egész nemzetségeket hozott létre (már a hetediknél tart). Álma az, hogy a lépegető állatnépség egyszer majd önálló életre is képesen lakja be a tengerpartot.

Ami kétségtelenül a számítógépes technológia és a kibernetika diadala lenne - egyelőre azonban inkább csak egy költői kép.

Nemcsak digitális rózsafüzér létezik, hanem elektromos cigaretta, azaz E-JOY is. A parazsat vörös LED helyettesíti, a készülék folyékony nikotint melegít fel és porlaszt belélegezhető  cseppekké, a füstöt meleg pára utánozza. Az e-cigi állítólag mindenben kielégíti a dohányzók igényeit és megfelel a dohányzás pszichológiájának. Nem tartalmaz egészségre káros anyagokat (kátrány és egyebek), nem zavarja a környezetet, a nikotinadag csökkentésével segíthet a leszokásban.