Holnap újra elutazunk: hétfőn írószövetségi választmányi ülés, aztán este Parnasszus-bemutató a Műcsarnokban. Turczi úgy tájékoztatott, hogy az Orbán Ottó emlékének szánt részben az én versem is elhangzik, így kicsit a hiúság is az, ami odavezérel az estre. Csékával pedig leleveleztük, hogy utána megiszunk valahol egy sört. Talán a többiek is előkerülnek, habár valószínűleg B. L. mester (ahogy Lengyel nevezi) lakodalmát fogják éppen kipihenni.

*

Zavaros volt az előadásom Székesfehérváron. Legalábbis Szakolczay Lajos szerint, aki eléggé élesen kirohant ellenem. Hogy az ő hozzászólása mennyire volt zavarosságmentes, talán világítsa meg az, amit Szilágyi István mondott rá következő hozzászólásában: Lajos, olyan zöldségeket mondtál, hogy meg lehetne kapálni. De hát nem a bölcsességedért szeretünk.

Nehezen alakulnak ki a honlapom Fórumában érdemi viták [A fórumaimat hosszabb ideje elhagytam: Manzárd, Kettenklub, BDK - nem is tudom, itt melyikről van szó - 2007]. Lehet, hogy ez a forma nem is alkalmas rá, lehet, hogy nekem kellene kezdeményeznem őket, lehet, hogy a látogatóim effajta indíttatása hiányzik. Most azért a Zigmálly Jonathánnak írt fiktív levelem kiváltotta egy ugyancsak álnevet használó böngészőm („Ford”) érdekes reakcióit. Először beazonosítani vélte levelem címzettjét, és ezt a bejegyzést tette:

Újraolvastam Horváth Sándor Álmos tájakon járok c. könyvét. Pontosabban újra csak a benne közreadott írásokat. Ezeket utoljára együtt Az ugató lányban 8 évvel ezelőtt, kivéve a címadót, amit viszont az Együttben. Így hát azt hittem, nem okozhat meglepetést. Okozott. Dupka kiadói tevékenységének egyik csúcsdöntési kísérlete. Negatívban, persze.

Befejeztem a Székesfehérvárra szánt előadásom szövegét (rövidesen olvasható lesz a honlapon), és elkezdtem a kárpátaljai magyar prózáról szóló írást a Bárka részére. Ebben az általános rész után az idei könyvhétre megjelent 3 könyvet elemzem majd kicsit. Meglátjuk, mire megyek velük. Egy hetem van a munkára.

Újabb tájékoztatás a mai Kárpáti Igaz Szóban a kishatárforgalom megszűnéséről és a vízumkötelezettség bevezetéséről. Ezúttal Magyarország ungvári főkonzulja nyilatkozik. Nincs könnyű helyzetben, mert a feketét nem akarja mondani, de fehérnek mégsem nevezheti. Így aztán túl sok a szürke köd. Jellemző, hogy sem a két fenti intézkedéssel, sem az EU-csatlakozással, sem a schengeni határ Záhony és Csap közé helyeződésével kapcsolatban most sem kerül szóba a státustörvény és a magyarigazolvány. Sem a kérdező, sem a nyilatkozó részéről. Vajon nem lenne ideje bevallani, hogy... Mit is? Hogy szemfényvesztés volt az egész?

Két villanás a magyar tévécsatornák tegnap esti műsoraiból.

Demjén Rózsi, mint saját öreganyja, elnyűtt és felpüffedt képpel, nehezen forgó nyelvvel és egy nagyon rossz zeneszámmal. Ahogy elnéztem, Jimmy halála óta Balázs Fecóval ketten lennének döntősök a legcsúnyább popsztár címért indított versenyben.

Nem nagyon van időm naplódzani, három dologgal vagyok elfoglalva, először is ügyintézés Kolossal (ma: 3 óra a szlovák konzulátuson, pontosabban előbb kinn az utcán sorban állva, aztán benn az udvarban az épület előtt ugyanúgy; lerogytam az egyetlen (!) székre, Éva meg Kolos tülekedtek tovább, be az épületbe, az ablakocskák elébe; persze semmi rend, létezik egy lista, amire fel kell iratkozni, de aztán nem lista szerint történik a bebocsáttatás, hanem aki bírja, marja alapon, régen rossz az olyan illedelmeseknek, mint mi),

(2002. szept. 11) Bonyolódik a nemzetközi helyzet Kolos szlovákiai tanulása körül. Útlevél, vízum, utazás... Első alkalommal érhetően mi szeretnénk átvinni, megnézendő, miféle az ottani tanintézet, kollégium. Így hát mi is kiváltanánk a vízumot, 27 USD darabja, ezt kell szorozni hárommal. További gond, hogy Kolos gyerek-útlevele betelőben van (főleg, ha az egészoldalas vízumot benyomják) és rövidesen le is jár, de addig nem lehet felnőtt-útlevelet igényelni, amíg...

2007 - Öt évvel ezelőtt, Balatonfüredről hazaérkezve így számoltam be az akkori költő-találkozóról: