Újabb tájékoztatás a mai Kárpáti Igaz Szóban a kishatárforgalom megszűnéséről és a vízumkötelezettség bevezetéséről. Ezúttal Magyarország ungvári főkonzulja nyilatkozik. Nincs könnyű helyzetben, mert a feketét nem akarja mondani, de fehérnek mégsem nevezheti. Így aztán túl sok a szürke köd. Jellemző, hogy sem a két fenti intézkedéssel, sem az EU-csatlakozással, sem a schengeni határ Záhony és Csap közé helyeződésével kapcsolatban most sem kerül szóba a státustörvény és a magyarigazolvány. Sem a kérdező, sem a nyilatkozó részéről. Vajon nem lenne ideje bevallani, hogy... Mit is? Hogy szemfényvesztés volt az egész?
Ezt nem akarom újra leírni, jó esztendeje, amikor először írtam ilyeneket, szereztem magamnek néhány ellenséget és elvesztettem legalább ugyanannyi barátot. Volt, akivel intenzív levelezésbe kezdtem, volt, aki kerülni kezdett, és akadt, akinek talán sikerült részletesen, hosszú beszélgetésben kifejtem, mi a bajom ezzel az egésszel. Ebben az érvelésemben az első két tétel az volt, hogy a státustörvény illúziókat kelt (és minél nagyobb a bizakodás, annál nagyobb lesz a pofára esés), és hogy eltereli a figyelmet a fontosabb problémákról.
Egyáltalan nem örülök annak, hogy úgy fest, igazam lesz.