Befejeztem a Székesfehérvárra szánt előadásom szövegét (rövidesen olvasható lesz a honlapon), és elkezdtem a kárpátaljai magyar prózáról szóló írást a Bárka részére. Ebben az általános rész után az idei könyvhétre megjelent 3 könyvet elemzem majd kicsit. Meglátjuk, mire megyek velük. Egy hetem van a munkára.

Botlik Jóska telefonhívásai, e-mailje. Vége felé jár Kovács Vilmos-monográfiája megírásának, és a „hallgattassék meg a másik fél is” elve alapján Apu visszaemlékezéseit is fel kívánja dolgozni, idézni akar belőle. Előbb azért hívott, járjak közben, hogy kapjon egy példányt a Szegény ember vízzel főz c. memoárkötetből. De elment az OSZK-ba is és elolvasta a teljes kéziratot (a megjelent könyv ennek kb. a fele). Ma azért hívott és írt levelet, hogy Aput kérje, járuljon hozzá, hogy ő idézzen belőle.

Megkapta a hozzájárulást.

Elmondása szerint szeretne néhány Kovács Vilmos-legendát eloszlatni, bizonyos kérdéseket árnyaltabban, sokoldalúan láttatni. Ez voltaképp üdvözlendő; kérdés, mennyire tud ennek megfelelni, miközben egy nem jelentéktelen csoport ebből a legendából él, illetve, általánosabban, mennyire szükséges és mennyire lehetséges egy mítikus alakot deheroizálni. Az ilyen emblematikus személyiségek túlnőttek saját jelentőségükön, és az alakjukat övező dicsfény vajmi keveset változik attól, hogy egyes részletek vagy akár lényegi dolgok másféle megvilágításba kerülnek.

A tényeknél csak a tévhitek makacsabb dolgok.

---