Ács Mara kitűnő írása a Kortársban az L. Simonék által kiadott agitatív antológiáról, amelyben a 45-56 között megjelent magyar pártpropaganda-verseket gyűjtötték egybe - a legnagyobbak is szerepelnek benne. Mara, miután okos distanciát teremt a tehetségtelen versfaragók és a valamilyen okból agitatív verset író igazi költők között, megteszi azt a hátborzongató megállapítást, miszerint „minél jobb a vers, annál becstelenebb lehet”.
A tegnapi nap személyes jó híre: Kolost felvették a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgazgatási Egyetem Királyhelmeci Főiskolai Tagozatára, mégpedig a marketing-vállalatvezetés-pénzvitel szakra. Királyhelmec kb. 40 km-re van Ungvártól. De csak vízummal közelíthető meg. Egy ukrajnai gyerek Szlovákiában fog tanulni magyarul. [Kolos 13 napig "tanult" az említett oktatási intézményben. menet közben derült ki a dolog összes lehetetlensége. - 2007]
Megvolt tegnap Ildikóéknál az a bizonyos „garden party”. Mi csendeskén elvoltunk, de az egyik szomszéd építkezik, pontosabban új tulajdonosként a „palota és kunyhó” párosából az utóbbi helyére az előbbit építi, a másik szomszéd pedig szintén kerti mulatságot (de igazit: zenével, tánccal) tartott, így az est „fénypontja” az volt, amikor a születésnapos társaság kisebb tüzijátékkal köszöntötte a nem kerek évfordulós ünnepeltet...
Tamás úrfi, vendéglátóink megfelelően webmániás fia nekem egész este arról áradozott, hogy milyen szép a honlapom. Ez egy 16 éves fiatalembertől nagyon jólesik nekem - épp eleg öreg internetbubus fanyalog a Fúrumban, hogy milyen rút az UngParty arculata...