Végel László írja tegnapi naplójában a Teraszon: „hallom a rádióban, hogy Magyarország 2004-ben EU-tag lesz, ami azt jelenti, hogy már 2003 júliusában bevezetik a vízumkényszert. Ez azt jelenti, hogy búcsút vehetek a szokásos pesti utazásoktól. A hetvenes évek jutnak az eszembe.” Hát igen, ugyanígy fest ez Észak-Kelet felől, mind Délről nézve. A Kárpátalja c. lap honlapján olvastam, hogy Kovács Miklósnak, a KMKSZ elnökének sincsen semmi kételye affelől, legkésőbb jövő összel érvénybe lép a vízumkényszer Magyarország felé. Kolos már most sem tud vosszamenni Szlovákiába a főiskolára, amelynek alig két hete lett a diákja... Fiának hasonló gondjairól ír levélben a szabadkai Fekete Jóska. Hiába, jó dolog szerb vagy ukrán állampolgárnak lenni mostanság!

Zsille Gábornak tetszik a feltett lengyel anyaga. Többen is gratuláltak hozzá. És újabb öröm: Bikácsy Gergely kedves levele, szívesen írna az UngPartyba, ha nem akadály, hogy nincs határon túli kötődése. Dehogy akadály, írom vissza. Az interneten szerencsére nincsen sem határ, sem vízumkényszer.

Nem is tudom, hová legyek örömömben: olyan remek anyagok és olyan kiváló szerzők sorakoznak az UngParty és a Pánsíp mögé, amiről álmodni sem mertem volna.

Koraeste kis familiáris sörözgetés-beszélgetés. Pali bátyám szakállas viccei, apám, anyám ezerszer hallott családi történetei. Ám dédapám, Balla Endre most (újra) előkerült 78 évvel ezelőtt kelt levele engem is megérint. 1924-ben írta fiának, Balla Károly nevű nagyapámnak, unokája, a kisgyerekként meghalt Lili születése alkalmából. Apám el-elcsukló hangon olvassa fel.

Ha megérem az öregkort, bizonyosan nagyon fogom sajnálni, hogy soha nem érdekelt igazán a családi legendárium és alig-alig szereztem be ismereteket akkor, amikor még lett volna kitől.