Tegnap késő este a Duna TV-ben Huszárik szépséges Csontváry-filmje. Egyik kedvencem, legalább harmadszor láttam. Amikor 11 tájt vetíteni kezdték, már halálosan álmos voltam, aztán pár perc alatt teljesen megéberedtem. Soha jobb élénkítőszert! A deviáns színész és a megszállott patikus. A vízből repülni vergődő madár, a fehér ló, a zuhatag alatt az örökkévalósággal megkeresztelkedő esendő ember, a vízesés-szakállú öregek, az azóta lebombázott római kőhíd Mosztarban - festményen és eredetiben...

19 vagy 20 éves voltam, amikor Pécsre kifejezetten azért utaztam el, hogy a Csontváry- és a Vasarely-kollekciót megnézzem. 6-7 órám volt erre. Taxival vitettem magam először Csontváryhoz, ott időztem vagy 3 órán át. Csak a 7 méter hosszú, 4 méter magas Baalbek előtt töltöttem legalább egy órányit... (a reprón: részlet) Aztán átsiettem a Vasarely-múzeumba. Mielőtt a tárlókba léptem volna, a portán megkértem a kisasszonyt, adott időre rendeljen nekem taxit. Mindent megnéztem, de innen kis hiányérzettel jöttem el (Csontváry ellenben kielégített: az exponátumok jelentős részét éppen elszállították valahová nyugatra, így arra, ami ki volt állítva, elegendő időt fordíthattam). A szobámat még évekkel később is az ekkor vásárolt poszterek, képeslapok, katalógusból kivágott képek díszétették.

Különben Pécsett lett volna szállásom, csak telefonálnom kellett volna. Mégis inkább siettem, vitettem magamat taxival, le ne késsem a vonatot: estére Pesten a Dresch Mihállyal kiegészült Binder-kvartett koncertjére igyekeztem.

A történetnek van folytatása, mert jó 20 évvel később, amikor pécsi kiadómnál (Pro Pannonia) megjelent a válogatott verseskötetem, akkor könyvbemutatóra hívtak, és a kiadó a Vasarely-múzeum vendégházában szállásolt el minket. Persze egyik délelőtt rászántunk Évával egy bő órát a végigjárására. Akkor már másodszor láttuk együtt, először, vagy 10 éve, Dobos Laci szívességéből és kalauzálásával járhattunk ott, és én akkor pótoltam be, amit korábban elmulasztottam. Úgy látszik, éppen évtizedes a Vasarely-ritmusom. (Egyébként... egyébként be kell vallanom, hogy a húszegynéhány évvel ezelőtt lázítóan modernnek ható mester geometrikus művei az idő múlásával már sokkal kevésbé hatottak rám, vesztettek súlyukból. A mából nézve Kassák sokkal frissebbnek tűnik. Csontváry pedig időtlenül korszerűnek.