(2002. okt. 24.) Tegnap Beregszászból Anikó és István. Hónapok óta nem találkoztunk, ritkán jönnek Ungvárra, mi sem járunk túl gyakran Beregszászba; jó volt most kicsit ráérősebben elbeszélgetni.

*

Megjött a Debrecen c. városi lap múlt heti száma, benne „vezető helyre” került tárcámmal. Amennyire első pergetésre megítélhettem: színvonalas újság, örülök, hogy dolgozhatom bele.

*

„Hivatalos” levél (fejléc nélküli papír, feladó nélküli boríték) Dupka Györgytől, amelyet a MÍKÍCS szervező titkáraként írt alá. Írógépen pötyögték, és mivel egyetlen helyesírási hiba sincs benne, rájöttem, ki gépelte. Gyuri csak aláírta. Ellenben többes számban van fogalmazva:

„A közelmúltban értesültünk arról, hogy kilépsz a Magyar Írószövetség Kárpátaljai Írócsoportjából”.

A közelmúlt több mint két hónapot jelent, az „értesültünk” pedig azt, hogy e-mailt írtam Gyurinak, amelyet meg is kapott, hiszen reagált rá. (LÁSD az augusztus 17-i bejegyzést ITT!) Ezt most mégis úgy fogalmazták, mintha az újságban olvasták volna a szándékomat. A lényeg, hogy a kilépésemhez

„e tárgyban szabályos kilépési nyilatkozotatod benyújtása szükséges, megfelelő indoklással”,

sőt, ennek „rendes postai úton” kell érkeznie „hozzánk”. Ha nem, akkor továbbra is tagnak tekintenek.

A dolog azért komikus, mert a MÍKÍCS nem jogi személy (hogy nem az, benne áll Dupka György könyvében: Kárpátalja magyarsága, 155. old.), így nem írtunk belépési nyilatkozatot sem, nincs hivatalos nyilvántartás, soha nem vezettünk jegyzőkönyvet (és 7 évig nem is volt egyetlen összejövetel sem)... De a fiúk most hirtelen ilyen szigorúak lettek. Hát, ezen ne múljon. Negírtam a nyilatkozatot, nagyjából megismételve a két hónapja e-mailban írtakat.

Holnap majd feladom, hadd menjen el rendes postai úton; ezen ne múljon. (Akit érdekel a teljes levél, olvasható ITT.)

*

Dolgozom a regényemet; lassan haladok.