(2002. nov. 8.) Kolos megérkezett Gyöngyösre. Reggel 8-kor Éva vitte ki Csapra, onnan átvonatozott Záhonyba, várt 3 órát a csatlakozásra, aztán 2 átszállással (Miskolc, Vámosgyörk) este fél hatra meg is érkezett. A DUE médiatáborába ment, ezúttal egynapos programra. Második éve tartja a diákújságírók egyesületével a kapcsolatot, kétszer is volt egyhetes nyári táboraikban Balatonfenyvesen.

Alig egy héttel ezelőtt kisebb munkaajánlatot is kapott: egyik hetilapunk (a kettőből vajon melyik?) megújul újévtől, növekszik a terjedelem és a formátum, szerkeszthetné az ifjúsági oldalt. Meg ungvári tudósítójuk sincs. Kolost meglepte az ajánlat, de nagyon hízelgett a hiúságának.

Drága fiam mindennek mondható, csak humán érdeklődésűnek nem (Ellentétben Csöngével: a képen vele). Mégis szerkesztett tizenkétévesen diáklapot, rövid ideig iskolarádiózott, lám, eljár az újságírótáborba (igaz, az elektronikus média technikai háttere érdekli jobban), és lehet, hogy rovata lesz egy hetilapban... Mindeközben pedig programozó matematikus szeretne lenni...

Én örülök is neki, meg tartok is attól, hogy elcsábítja a zsurnalisztika. Kellemesen érint, hogy „kiütközik” rajta a családi hagyomány (én is hiába indultam fizikusnak...), de szeretném is, ha megtörne ez a néha kínos folytonosság.

Tegnap egyébként közösen eldöntöttük, kér egy év halasztást a királyhelmeci főiskolán. Ezzel reagáltunk az igazgató végre elküldött válaszára (nemigen volt benne új információ), a budapesti referens értesítésére és egy diáktársa levelére. Utóbbiakból kiderült, hogy voltaképp el lehet intézni a kiutazást... Két dolog kell hozzá: bulldogtermészet és/vagy tele buksza. Csak sajna (?) mi más alkatú emberek vagyunk. Ha nekünk udvariasan azt mondja a szlovák konzul, hogy nincs mód a vízum megadására, mert a dolognak hiányzik a jogi alapja, akkor megköszönjük a válaszát és eljövünk. Ha azt mondják az útlevélosztályon, hogy amíg nem tölti be a „gyerek” a 18. életévét, addig nem kaphat felnőttútlevelet, akkor elhisszük. (Pedig oda Éva már erősítéssel: egy újságíró kollégával ment...). Közben meg Kolos csoporttársának a papája elintézte ezt is, azt is... De ő is csak egy hónapra tudta, decemberben kezdi elölről. Ezt nem akarjuk, pláne nem négy éven át. Meg az az igazság, mindnyájunknak megkeseredett a szájunk íze. Ezért döntöttünk úgy, megpróbálunk kibekkelni egy évet: legyen Kolos nagykorú, derüljön ki, kap-e akkreditációt a főiskola (tíz éve működik enélkül...). És hát lehet, hogy Beregszászban beindul a számítástechnika-képzés... Meg aztán... Újságírni se olyan rossz dolog.