(2002. nov. 16.) Tegnap Tóth István látogatása. Nagyon kellemes, „egész estét betöltő” beszélgetés. Kölcsönösen elmondtuk egymásnak, mi a bajunk a világgal, illetve főleg saját környezetünkkel. Nemigen tudtunk olyasmit állítani, amivel a másik, lényegét tekintve, ne értett volna egyet. Ebben az az érdekes, hogy - szigorúan véve - más-más „oldalra” húzunk. De ezt az „oldalasdit” egyben tagadjuk is, még ha ezzel összefüggésben volt is kis afférunk... Éppen ezt sikerült szerencsésen feloldani előbb levélváltással és most a találkozással. Kellemesen érintett, hogy István rendszeres olvasója honlapomnak: többször is elkezdtem volna elbeszélni valamit, ám kiderült, már olvasta a naplómban. Egy kicsit csapda is ez: „elírok” magam elől mindent, ami elmesélhető lenne. Jóízűen megeszem a magam kirakta csali-sajtot, és csodálkozom, hogyan kerültem ketrecbe.[Nem sokkal ezután komolyabb afférom támadt Tóth Istvánnal. vagy másfél éven át rendszeresen és állhatatosan kellemetlenkedett a webnaplómhoz kapcsolt fórumban (a régi rendszerben a bejegyzésekhez nem lehetett közvetlenül alatta megjegyzést fűzni). Nyugodtam mondhatom, hogy aljas módon viselkedett. A végén ezzel a szöveggel kellett leszerelnem, ezután egy vagy két érdektelen - de lényegében nekem igazat adó - bejegyzés után végleg elhagyta fórumomat. Azóta kapcsolatunk megszakadt. Mondhatom: szerencsére! - 2007]
*
Ma, mint egyre gyakrabban, írás helyett webes munkákkal foglaltam el magam. Még ám nagyon kellemesekkel. Komolyan mondom: amikor - még nincsen két éve - elindítottam ezt az irodalmi honlapot a magam örömére, nem gondoltam, hogy egyszer olyan orgánummá válik, amelyben budapesti szakmai tekintélyek is szívesen fognak publikálni. Most az a megtiszteltetés ért, hogy Bikácsy Gergely, a legismertebb és legrangosabb filmesztéták egyike önálló rovatot indított nálam Moziegér címmel (LÁSD). Úgy fellelkesültem, hogy amint készen lettem vele, azonnal nekiestem a lengyel költészeti sorozat következő anyagához. Holnapra ezzel is megleszek.
Ja, azért tegnap mégis írtam valami „irodalmat” valahová. Nem részletezem, mert jeligével kellett beküldeni. A műfajt sem árulom el, legyen elég annyi, hogy Bikácsy ért hozzá... Én hosszabb ideje kísérletezem ilyesmivel, és - ahogy sejtem - most is eredménytelenül.
*
Ma, mint egyre gyakrabban, írás helyett webes munkákkal foglaltam el magam. Még ám nagyon kellemesekkel. Komolyan mondom: amikor - még nincsen két éve - elindítottam ezt az irodalmi honlapot a magam örömére, nem gondoltam, hogy egyszer olyan orgánummá válik, amelyben budapesti szakmai tekintélyek is szívesen fognak publikálni. Most az a megtiszteltetés ért, hogy Bikácsy Gergely, a legismertebb és legrangosabb filmesztéták egyike önálló rovatot indított nálam Moziegér címmel (LÁSD). Úgy fellelkesültem, hogy amint készen lettem vele, azonnal nekiestem a lengyel költészeti sorozat következő anyagához. Holnapra ezzel is megleszek.
Ja, azért tegnap mégis írtam valami „irodalmat” valahová. Nem részletezem, mert jeligével kellett beküldeni. A műfajt sem árulom el, legyen elég annyi, hogy Bikácsy ért hozzá... Én hosszabb ideje kísérletezem ilyesmivel, és - ahogy sejtem - most is eredménytelenül.
Repríz. Az eredetit lásd: 2002. november
-- egyben összehasonlítási lehetőség: változatlanul vagy szerkesztve benne van-e ez a részlet az időszakot felölelő naplókönyvemben.
-- egyben összehasonlítási lehetőség: változatlanul vagy szerkesztve benne van-e ez a részlet az időszakot felölelő naplókönyvemben.
Más: szövegírás a télikertben - notebook szerviz:
