A tegnapi nap egy bizonyos tekintetben mindenképpen az első az életemben. Először szántam rá magam, hogy elolvassak néhány olyan cikket, amely a Web 2.0 mibenlétét taglalja.
Bevallom, az internet és a számítástechnika technológiai és üzleti újdonságainak naprakész ismeretétől szándékosan távol tartom magam. Szinte nincs nap, hogy valami új fejleményről vagy fejlesztésről ne lehetne olvasni, minden hétre jut egy-két kisebb-nagyobb szenzáció, repdesnek a cégek, projektek, szoftverek nevei, annyi már a rövidítés és a verziószám, hogy követéséhez vagy szakmabelinek kell lenni, vagy felfokozott laikusi érdeklődés szükséges hozzá. Nálam meg se-se. Én még felhasználónak is viszonylag konzervatív vagyok: amit megszoktam, aminek megtanultam a kezelését, ahhoz szívesen ragaszkodom, nem akarom a jól bevált régit szenzációs újra cserélni. Inkább idegesíteni szokott, ha egy-egy újrainstallálásnál a fiam valamelyik programnak újabb verzióját teszi fel, és nem találok minden opciót ott, ahol megszoktam.
Ezzel együtt szeretnék magamnak azzal hízelegni, hogy nem veszett ki belőlem teljesen a fizikus, és nem hagyott el végleg a természettudományos és technikai érdeklődésem. No meg a gondolkodásom rugalmasságára is finnyás vagyok, és mivel az internet "filozófiája" valamilyen szinten mégiscsak érdekel, így alapvető felhasználói konzervativizmusom és kényelmességem ellen tudatosan küzdök. Minden idegenkedésem ellenére már le-lemondok a jó öreg vizuális honlapszerkesztő használatáról és kipróbálom a korszerűbb lehetőségeket (például a Blogtérben, amely, tudtam meg utóbb, kifejezetten web 2.0-s fejlesztés), kacérkodom a Wikipédiával és a Creative Commons-szal (bár elfogadni még nem tudtam őket), használom az RSS-st...
Ha tehát a "saját dolgaimmal" való foglalkozás során valamivel már túl gyakran találom szembe magamat, akkor előbb-utóbb csak rászánom magam, hogy megismerkedjem vele.
Na, így jártam a Web 2.0-val is. Láttam, hogy ne láttam volna, hogy ez a kifejezés egyre gyakrabban felbukkan nemcsak szakcikkekben, hanem híranyagokban is, a blogoknak meg éppenséggel állandó témája, vitatkoznak róla, elemzik üzleti hátterét, vannak, akik esküsznek rá, mások vitatják még létezését is, nem látnak benne többet marketing-lufinál és bukását jósolják. De hogy valójában mifán terem ez az újabb izé, arról, bevallom, tegnapig semmilyen néven nevezhető elképzelésem nem volt. Tegnap és ma aztán elég sok mindent elolvastam. Ezeket a cikkeket választottam ki olyanokként, amelyek a laikus érdeklődő számára a legátfogóbb képet nyújtják:
• Web 2.0 - A web mint platform
• Az Internet 2.0 részletes bemutatása
• A feltölthető világ - Web 2.0
Érdemes továbbá elolvasni még ezeket is:
• A háló ki van vetve
• Web 2.0 - fókuszban a háló jövője
• Szerinted mi az a Web 2.0
A blogtérben egyébként bejegyzések sokasága foglalkozik a témával, az ugyancsak web 2.0-as címkézési lehetőség össze is gyűjti őket: itt.
Hogy saját véleményt alakítsak ki a web 2.0-ról, azt korainak tartom. A dolog műszaki-programozói és üzleti részéhez nem tudok hozzászólni, de a tartalmi és filozófiai elképzelésekről annyit bizonyosnak látok, hogy én az internetet eleve olyasmire használom, ami voltaképp webkettes "találmány": kezdettől nemcsak kapni, hanem adni is akartam, nemcsak letölteni, hanem fel is lőni tartalmakat, megosztani információt, interaktivitást tenni lehetővé és gyakorolni, kollektív projekteket indítani és vezetni. Az internet számomra kezdetektől fogva az aktiv virtuális jelenlétet és a virtuális közösség(ek)ben való hitet jelenti, továbbá az ezen belüli intenzív kommunikációt, együttműködést. Mániákus Googléző és elszánt belinkelő vagyok, és kezdettől azt vallom, hogy az interneten a szövegek (tartalmak) új kontextusba kerülnek és ezzel pótlólagos jelentéshez jutnak. Arról nem is beszélve, hogy saját pátriám első és egyetlen bloggere vagyok, aki most már a második nyilvánosság megszállottjaként tartom fenn különböző webhelyeimet. Ha mindez a web 2.0 részét képezi, akkor én már akkor webkettes voltam, amikor ez a fogalom még nem is létezett.
_______________________
