Egyszerűen zseniális az a történet, amelyet a Metazin mai cikke foglal össze. David Hensel brit képzőművész beküldte ezt a szobrát egy kiállításra.
A cikk idézi az üggyel kapcsolatban megjelent kijelentéseket, a zsűri, a művész, a szakértők és a látogatók véleményét.
Nos, el lehet tűnődni nemcsak a zsűri kompetenciáján, hanem a művészet mibenlétén, értelmezésén, értékelésén is. Meg azon is, vajon hány cikk jelent volna meg Henselről és művéről akkor, ha nem történik a szobrával ez a baleset. Így egycsapásra híres lett, a posztamensét pedig árverésre bocsájtották.
Nekem minderről más párhuzam is eszembe jutott. Ez a fej nélküli talapzat engem arra ösztönöz, hogy felüljek kedvenc vesszőparipámra: megalkotott hiány, létező Semmi... (lásd: A Semmi apoteózisa), és azt állítsam, hogy ez a műalkotás épp azáltal nyerte el értelmét, hogy hiányzik róla a fej. (S ez akkor is igaz, ha nem tudnánk, mi is történt a szoborral). Mint ahogy - kedvenc példámmal élve - a görögök a Panteonban nemcsak "létező" isteneiknek állítottak szobrot, hanem elhelyeztek egy üres talapzatot is, és ráírták, hogy "ismeretlen isten" (Agnosztosz theosz), és ez az üresen hagyott oszlop is a hiányzó szobor révén kapott jelentést. Tehát ez nem egyszerűen egy üres, azaz puszta posztamens, hanem hiánnyal teljes.
Ebben az értelemben számomra újabb bizonyítéka annak, hogy a meg nem jelenített tartalomnak is lehet jelenléte, hatása, ereje, értelme. Az már csak ráadás, hogy David Hensel művének a címe ez: "One Day Closer To Paradise" (Egy nappal közelebb a Paradicsomhoz). A teremtésmítosszal összefüggésben és az idő végtelenségébe állítva ez a történet további értelmezéseknek is utat nyithat.
El is leszek vele pár napig.
Forrás: Fejvesztett remekmű
Repríz. Eredetileg itt: Pusztamens
