Ezen a héten a vízcsapból is mi folytunk. Előbb a köztársasági elnöknak a politikusok feje fölött átnyúló kezdeményezéséből született második, ezúttal "Az identitás megőrzése tömbben és szórványban" témában tartott tanácskozásról olvashattunk (a sok beszámoló közül egy furcsa című: Sólyom László a szórványban élő határon túli magyarokkal tárgyalt - a konferencia részvevőinek névsorát olvasba nemigen találtam szórványban élőket; aki a címet adta, vagy nem tudja, hogy a magyarok leginkább tömbökben laknak, vagy nem ismeri a szórvány szó jelentését, azt hiszi, a kisebbségi szinonimája), aztán a más helyütt elégg furcsákat mondó elnök úr viszonylag sokat beszélt a határon túliakról a DunaTv-ben, a friss mai hírek közül pedig három is ide vág: támogatásra irányuló 400 millió forint átcsoportosítását kezdeményezte egy fideszes és egy MSzP-s honatya, ráadásul megalakult egy új alapítvány, amely  "a határon túli magyarok kedvezményes honosítása ügyében két éve tartott, eredménytelen népszavazás következményeit igyekszik enyhíteni". És ha ez még nem lett volna elég a jóból, akkor nem árt megfogódzkodni: a kettős állampolgárságról szóló népszavazást is újra kezdeményezik.

Ez így együtt nekem több mint sok, mert szerény véleményem szerint a határon túli magyarság ügyének két dologgal lehet igazán ártani: az agyonhallgatással és a túlharsogással.

Az utóbbi sokkal veszélyesebb.