Éjszaka megjött Csönge, kicsit nyúzottan, de nagyon boldogan. Nehéz félévet zárt, le a kalappal a teljesítménye előtt. Viszont már unja hallgatni mindenkitől, hogy ha magyarországi lakos lenne, milyen szép ösztöndíjat kapna ilyen tanulmányi átlag mellett. Ehhez képest jó magas tandíjat fizet. Ez bántja az igazságérzetét, nem szereti, ha piszkálják vele. Én meg nem tudok ilyenkor más következtetésre jutni, csak arra, hogy talán nem is feltétlenül kellene támogatni a határon túli magyarokat, elég lenne, ha nem részesülnének negatív megkülönböztetésben.

Dióhéjban elmesélte, hogyan zajlott a Mozgó Világ nívódíjainak az átadása (az enyémet ő vette át), meghozta a decemberi lapszámot is (most már értem, miért lestem hiába a postát), benne van, ha nem tévesztettem el a számozást, a 24. Hónaplóm. A teljes sorozat most már itt, új blogomban is elérhető: Mozgó Világ.

*

Azt reméltem, december közepe táján sikerül régóta dédelgetett blogos tervem előkészületeinek legfontosabb lépéseit megtennem. Ám közbejött a Litera-napló írásának kellemes elfoglaltsága, meg aztán a blog.hu is épp most látta jónak egy új fejlesztés beüzemelését, napokig akadozott (néha még most is) a bejelentkezés és más funkciókkal is adódtak problémák. Mivel társas blogról lenne szó, nem láttam volna célszerűnek épp akkor meghívni másokat, amikor már a belépésnél bosszuságok érhették volna őket. Mivel lassan elhárultak a technikai akadályok, tegnap épp rászántam magam a körlevél megírására, ám váratlanul jelentkezett az Új Szó: bár csak jövő héten kerültem volna sorra, kérték, nem írnám-e meg mégis mára soros publicsekemet. Dehogynem. Mindent félre. Ma délutánra készen is lettem, holnap megjelenik. Aztán ránéztem a naptárra: édemes-e még az iden bármibe is belevágni? Várhatom-e a potenciális blogger-társaktól, hogy az ünnepek alatt kezdjék tesztelni azt, amit itt összeeszkábáltam nekik? És akarok-e magamnak pár újabb sűrű napot? Nem, döntöttem el, és megkönnyebülve hátradőltem.

Babits szerint minden lemondás egy kis halál. Ha igaz, akkor én most picit átosontam az árnyékvilágba. Néha jobb itt megpihenni, mint odafent túlbuzogni.