Nem igazán szoktam évzáró naplójegyzeteket írni, nem tudom, várható-e még tőlem az idén valami ilyesmi, ha igen, az fel fog tűnni (mármint itt), ha meg nem, akkor különösebb összegzés nélkül ér véget 2006. Egyelőre annyit tettem, hogy az új megjelenésekkel kiegészítettem idei publikációs listámat, nem is rossz az eredmény (ebben természetesen nincsenek benne a csak saját bloghelyeken közöltek).

A karácsony nagyobb baj nélkül eltelt. Averziómat az ünnepekkel és az ünneplések módjával szemben számtalanszor leírtam, tavaly aztán már ezt az ágálást is abbahagytam, mert azt vettem észre, hogy amennyire tartja magát a buzgó ájtatosság és amennyire egyre inkább teret nyer az ajándékozós túllihegés, legalább annyira kezd trendi lenni a fanyalgós ünnepellenesség is - és én ebben sem kívánok semmiféle vonulathoz csatlakozni. Maradt tehát a csendes kimaradás az egészből. No meg a tétova igyekezet, hogy eközben ne sértsek meg senkit, vagy legalábbis nem jobban, mint feltétlenül szükséges. Ebben az (akár ostobának is nevezhető) ellenállásomban egyetlen őszinte ellágyulásom azért mégis volt, amikor Csönge átadta a maga ajándékát.

Ez egy magakészítette sakkészlet. A tábla eredetileg gyúródeszka, a figurákat "sókerámiából" készítette (só + liszt, összegyúrva majd kisütve) és gouache-sal színezte.

A kenyérbélből hasonlókat készítő életfogytiglanosok is megirigyelhetnék.