Az idegen ötletet követve a magyar bloggerek önfeltárulkozása itt kezdődött, én pedig az első körben vallomást tevő Rabbit merénylete révén kerültem a láncba. A mém-játék
lényege, hogy elmondunk 5 személyes dolgot, amit amúgy viszonylag ritkán hirdetünk. Az önvallomás végén pedig további öt áldozatot választunk, akitől hasonlót várunk.
Nos, mivel éppen 10 éve írok a nyilvánosságnak szánt naplójegyzeteket, nincs könnyű dolgom, amit akartam, azt már kiteregettem, amit meg eddig sem, az miért pont most? De azért összeszedtem magam és találtam öt olyan (szégyenletes) tényt, amelyet eddig fondorlatos módon eltitkoltam az életemből.
1. Tizenéves korom derekán, mielőtt Rolling Stones és rock-rajongóvá váltam, Bobby Solo volt a kedvenc énekesem, a magyarok közül pedig Aradszky László és Harangozó Teréz. Ó jaj.
4. Egyszer Molnár C. Pál nevét összetévesztettem Kálmán C. Györgyével, ráadásul a sajtóban (igaz, hogy csak egy képaláírásban).
3. Létezik két dolog, ami miatt olykor képes vagyok feladni ezt-azt egyébként szigorú elveimből.
2. Bár az ellenkezőjét hangoztatom, titokban mégis jó írónak tartom magam.
4. Hálátlan típus vagyok.
5. Nem olvastam az Ulyssest.
----------------
A lánc (valójában piramis!) további tagjaiként őket szemeltem ki áldozatul:
Mezei Krisztina | Évi | Újlány | Jónás Péter | Kolos
illusztráció: Erdély Miklós: Eskü (részlet)
Frissítés: alább évi hívta fel a figyelmemet, hogy 5 helyett hat titkomat árultam el, és hogy a számozás sem stimmel. Nos, a 6. vallomást tekintsétek bónusznak, a hetedik pedig legyen ez: "Nem tudok sorrendben ötig elszámolni."