A következő SEO-versenybe, holott ezúttal már szép díjakat is lehet nyerni, sokkal kisebb lelkesedéssel szálltam be, de azért egy kísérletet ez is megér nekem, lássuk, a LINKFELHŐ szóra keresve milyen helyezést érnek el oldalaim március 1-re. (Érdekes módon itt sem linkfelhő-versenyoldalam szerepel a legjobb helyen, hanem egy tv2-blogos, teljesen értéktelennek tűnő posztom, lásd: linkfelhő. Ez most épp a 10.)
*
Ha az egészségi állapotom nem lenne az általam került témák egyike, akkor most, az elmúlt napok (évvége-évkezdés) fontosabb eseményeinek a számbavétele során erről is írnom kellene, de nem teszem. Mint többször elmondtam: nem azért, mintha tabu lenne, hanem azért, mert egyfelől nem érdekel eléggé, másfelől tudatos elhatározással igyekszem ilyesmivel csupán annyit foglalkozni, amennyit feltétlenül szükséges. Utoljára bő 3 éve írtam meg csonttörésem történetét, még a régi rendszerű UngPartyn (Webcsont beforr; kezdd alulról), azóta nem igazán részleteztem efféle dolgokat. Bőven elég, hogy vannak, igazán nem érdemesek arra, hogy meg is énekeljem őket. Így most is csak annyit, hogy Évának a születésnapján sikerült igazi meglepetéssel szolgálnom: szépen elájultam a karjában. Előzmény: magas vérnyomás és csillapító gyógyszer bevétele. Következmény: azóta nem igazán engedem mérni a vérnyomásomat és nem szedek gyógyszert. Viszont Éva főz nekem gyógyteákat és kisebb konfliktusok után ezeket most már meg is iszom.
És hogy azért ne legyen december 29-ének olyan rossz a mérlege, egy helyi irodalmi díjat is kaptam aznap.
*
Az évzárással-évkezdéssel együtt járó rossz hangulatom és alább hagyó munkakedvem lassan talán múlóban van. Ma például novellát írtam, és ez igencsak jót tesz a kedélyállapotomnak. Nem különben, hogy a Blogarléc elnyerte sokak tetszését, és várhatóan a nézettsége ma meghaladja a 100 egyéni látogatót.