Végül arról értesülvén, hogy az én álláspontom az egész magyar folyóirat-kultúra és vele a háromnegyed magyar irodalom lenullázásához szolgáltat érveket, arra jutottam, hogy inkább takarodót fújok, nehogy kis blogomban meg találjam dönteni a nagy magyar irodalmat.
Ezért az eszmecsere nyilvános részét illetően álljon itt csak annyi, hogy a szakmainak szánt polémiából szerintem hitvita lett. Ha az egyik fél azt mondja, hogy az internet a tájékozódását és munkáját a leghatékonyabban segítő legsokoldalúbb eszközrendszer, a másik pedig azt, hogy az internet időrabló és egészségkárosító szenvedély, akkor nehéz továbblépni. Ugyanígy, ha az egyik oldalon szükségesnek tartják leszögezni, hogy a papír az igazi, illetve célul tűzik ki a senki által sem támadott Gutenberg-galaxis minden áron való megvédését, akkor a másik oldalon hiába érvelnek azzal, hogy éppen a digitalizáció és a szabad tartalommegosztás szolgálja legeredményesebben a felhalmozott szellemi értékek megmaradását és terjedését. Ha a prognózisra, hogy amint az oly csodálatos és örökbecsű kódexek gyötrelmes másolását is felváltotta a könyvnyomtatás, úgy az utóbbit is felülmúlhatja egy sokszorosan hatékonyabb technológia, az a válasz, hogy márpedig ragaszkodunk a nyomdafesték illatához és a papír ropogásához, akkor valószínűleg befellegzett az érdemi eszmecserének, és nem érdemes elmerülni a szakmai kérdések mélységeiben.
Kedves Tibi, ugyancsak magánlevélben tett önkéntes ígéretemnek megfelelően kerülöm a levélváltásunkat kiváltó webhellyel kapcsolatos kérdések érintését, mindösszesen leveled két (önkényesen) kiragadott megállapítására reagálok végezetül.
Szinte minden embernek más-más az életmódja, munkabeosztása, mások a szokásai, például az olvasói, az internet használói. Tapasztalataim szerint az emberek többsége például különböző okok miatt nem engedheti meg magának, hogy egész nap (netán még éjszaka is) a számítógép előtt üljön és az internetet böngéssze. Hitem szerint nem is lenne jó, normális, egészséges, ha megengedhetné, vagy, ha megengedhetné, akkor így is tenne.Én nem böngészek és nem megengedem magamnak, én dolgozom az interneten és az internettel, gép előtt ülve keresek pénzt. Eközben alighanem kevésbé károsítom az egészségemet, mintha ezt vájárként vagy autószerelőként tenném. Sőt, szerintem kényelmesen ülve, zenét hallgatva és bármikor másféle számítógépes-internetes tevékenységre váltva egészségesebb munkát végezni, mint lihegve, lótva-futva, esetleg benzingőzben órákat utazva. Egyáltalán: sokkal, de sokkal kockázatosabb kocsiba ülni, mint a képernyő elé. No meg itt az embert elég ritkán ütik el a fájlok, amikor az egyik honlapról átlép a másikra, míg a gyalogos az utcán minden átkelésnél közvetlen életveszélyben van. Tapasztalatom szerint az emberek többsége különböző okokból mégis megengedi magának, hogy közlekedjen, pedig ez nem is normális és nem is egészséges.
Egyszerű példát mondok: lehet ma már a Körös-partot a számítógép monitorján is szemlélni (…), de én összehasonlíthatatlanul jobbnak gondolom, ha a valóságos Körös-parton ülve, netán még a horgászzsinórt is a vízbe lógatva, teszi ezt az ember.Valóban. Az a szamár David Attenborough és Jacques Cousteau is mit össze nem kínlódott az ostoba kamerákkal. Pedig filmjeik nézésénél összehasonlíthatatlanul jobb…
Változatlan barátsággal ölellek:
-bdk
- Elek Tibor végszava (oldal legalja)