A másik "gesztus", amelynek egy körülménye kellemetlenül érintett: a zöld Kárpáti Igaz Szó nem állta meg, hogy "méltasson". Horváth Sanyi írt a szokványostól dicséretesen eltérő köszöntőt - ezt ezúton meg is köszönöm -, ám a cikk alá betették a fotómat és egy ezeréves versemet is. Ezzel pedig az a baj, hogy minden szerzői mű újraközléséhez a jogtulajdonos engedélye szükséges. Ők pedig nem kértek engedélyt. Nyilván azért nem, mert jól tudják, hogy a Kárpáti Igaz Szó(k)nak én lassan másfél évtizede semmilyen anyagot nem adok (egy másfél éves intermezzótól eltekintve), az utóbbi időben már arra is volt eset, hogy átvették volna egy HVG-s cikkemet, de akkor sem járultam hozzá az újraközléshez. Most meg se szó, se beszéd, kivesznek az 1984-es kötetemből egy ócskaságot, még egy lábjegyzetet sem tesznek mellé, hogy honnan való. Úgy festhet, mintha én adtam volna oda nekik új versemként.
A dolog azért bánt különösen, mert évek óta ágálok az újraközlések ellen, s ha kifogásolom, hogy új művek létrehozása helyett szerzőink ugyanazokat a régi verseiket sütik el új könyveikben, antológiákban, lapokban, akkor hogy veszi ki magát az, hogy lám, én is ezt teszem. Voltaképp helyreigazítást kellene kérnem, felszólítva a szerkesztőséget, tegyék közzé: a verset egy 23 évvel ezelőtt megjelent kötetből a szerző tudta és jóváhagyása nélkül emelték ki. Ettől végül eltekintettem, a dolog jelentősége talán kisebb annál, semhogy emiatt tovább mérgesítsem a viszonyomat a szerkesztőséggel. Csupán magánlevelet írtam Kőszeghy Elemér főszerkesztőnek: "Köszönöm a megemlékezést, kérlek, tolmácsold Sanyinak. Hogy mit és hogy és mikor írtok rólam, abba nem szólhatok bele, nem is akarok. Ellenben a versemet hozzájárulásom nélkül közöltétek és ez ellen határozott kifogást emelek." Várom a válaszát.
*
Évának egyébként a fent leírtakról az a véleménye (és mint általában, most is igaza van), hogy kicsit magatevés-szerű a hozzáállásom. Ha annyira kellemetlenek voltak nekem ezek a dolgok, akkor miért szedem elő őket napok múltán, inkább örülnék, hogy túl vagyok rajta. Úgy "nem foglalkozni" valamivel, hogy közben foglalkozom vele - visszás magatartás.
Helyesen látja. Így aztán nemcsak a dologtól, hanem a dolgot megíró magamtól is kellőképpen viszolyoghatok.
Erre jó egy születésnap.