A budapesti kiállítás alaposan ráirányította a figyelmet  munkásságára. Nemrégiben olvastuk, hogy furcsán csavarodó felhői voltaképpen tudományos hitelességgel ábrázolt turbulenciák, most meg arról értesültem, hogy égi objektumokat csillagászi pontossággal rögzített képein.

Jéki László fizikus és Elek László rádiós beszélgetése egy krimi izgalmával tárja fel, hogy két festmény keletkezésének napra, órára pontos  meghatározásához a csillagászok nyújtottak segítséget, lévén a képeken látható objektumok (Hold, Vénusz, Merkúr) egy adott földrajzi helyen csak bizonyos időpontban fordulhattak elő az ábrázolttal azonos pozícióban.

Mint ahogy a bulvárközeli tudományos híreket, ezt is meglehetős kételkedéssel fogadtam. Kis erőfeszítéssel szerintem szinte bármiről bármi bebizonyítható, csak ügyesen kell variálni az adatokat. Gond nélkül felépíthető például olyan elmélet, amely Nemecsek Ernő fűvészkerti megfürdetését voltaképpen egy szimbolikus megkeresztelkedésnek tekinti, párhuzamot von a gitt és az ostya között, a Mária utcának és a Pál utcának pedig szintén bibliai tartalmat tulajdonít, és kész is van a Molnár Ferenc-regény megváltástörténeti értelmezése (©bdk, ne tessék lenyúlni az ötletet!). Ahogy kis fantáziával da Vinci művein is titkos jelentések fedezhetők fel, úgy miért ne lehetne van Gogh tábláit csillagászati hitelességű ábrázolásoknak tekinteni?
 
Hogy féltudományos csűrcsavarnál itt azért mégis többről van szó, arról a pontos forrásokra támaszkodó és hitelesebb okfejtéseket tartalmazó cikk győzött meg a hirek.csillagaszat.hu portálról: Vincent van Gogh csillagos éjei. Ugyan továbbra is vannak kételyeim, én bizony nem vennék mérget arra, hogy hiteles eredményre juthatunk akkor, ha egy intuitív művész látomásaira ráhúzzuk a tudomány logikáját.

Egy kárpátaljai festővel megesett (itteni művészkörökben közismert, talán már általam is elregélt) történet jut eszembe.

Volt a piktorainknak egy kedvenc terepe a Kárpátok magasabb tájain. A helyoldalakról, ormokról egy völgyben felvő falucskára lehetett rálátni. Meg is festették minden lehetséges látószögből, mígnem elfogytak a pozíciók, nem tudtak olyan helyet találni, ahonnan nézve még nem ábrázolták a bukolikus tájat. Mígnem az öreg Koczka egy nagy formátumú új képpel rukkolt elő. Megmutatta kollégáinak a műtermében. A falucskát persze azonnal felismerték, ám azon erősen el kellett gondolkozniuk, melyik alkalmas festőhelyről  látszik ilyennek. Hiába tippelgettek és vitatkoztak, sorra ki kellett zárniuk az összes általuk ismert látószöget. Így hát a Mesterhez fordultak:

- Mondd, András bátyám, és honnan láttad te ilyennek ezt a falut?
- Honnan-honnan?! Hát erről a sezlonyról! - mutatott Koczka a műterme sarkában álló kedvenc heverőhelyére.

Szóval csak hátrább azokkal a szögmérőkkel.

-----------------
A vizsgálódás tárgyát képező két van Gogh-remek:


A képen a Hold sarlója, továbbá - állítólag - a Vénusz és a Merkúr. "Sajnos" a művész kompozíciós okokból megváltoztatta a csillagászatilag bizonyítható sorrendet...


A sokáig nyugvó napnak gondolt objektum állítólag valójában a kelő hold. "Sajnos" a szénaboglyák árnyéka nem egészen stimmel...