Ha szigorúan vesszük, akkor voltaképp lenyúlta a címemet. De mégsem, mert az enyém sokkal jobb, és sokkal többet is jelent. Ő csak szembenéz, de nem szembesül. Pedig ha az utóbbit is megtenné, akár hiteles is lehetne.

Aligha fogom elolvasni a magyar miniszterelnök opuszát. 91 ezer karakter, azaz több mint 2 szerzői ív. Na ne! Inkább elhiszem látatlanban, amit Lengyel László néhány mondatban megfogalmaz róla. Szerinte például azzal, hogy a szocializmus korából Gyurcsány Ferenc csupán Nagy Imre örökségét tartja felvállalhatónak a mai magyar baloldal számára, "ezzel az örökségválasztással bemászott egy olyan lyukba, mint amilyenben Orbán Viktor üldögél a jobboldallal." Lengyel úgy látja, a kormányfő hibát követ el akkor is, amikor a jobboldalt és benne a Fideszt a demokratikus minimumot megtagadó erőnek állítja be, ez szerinte lehetetlenné teszi a párbeszéd megindulását.

Lengyel azt állítja, hogy "összevissza, bukdácsolva mennek a reformok", és a miniszterelnök ezzel a problémával nemhogy nem szembesül, hanem ugyanúgy nem néz szembe vele, mint a túlzott hatalomkoncentráció veszélyeivel. Az elemző azon jóslatában pedig, hogy ez az írás alighanem olvasók nélkül fog maradni, bennem máris emberére talált.

Hacsak arról nem értesülök, hogy Gurcsány Ferenc viszont elolvasta a Szembesülést.