
Ezen a néven a Naprendszerünkön kívüli, azaz nem a Nap, hanem más, távoli csillag körül keringő bolygókat nevezzük. Kutatásuk története elég sajátos: hiába sejtették a létezésüket évszázadokon keresztül nemcsak a fantaszták, hanem a komoly tudósok is, bizonyítékkal igen sokáig nem tudott szolgálni az űrkutatás. Holott ez egyik sarkalatos pontja volt nemcsak az elméleti csillagászatnak, hanem általában a tudományos gondolkozásnak: ha az exobolygók léteznek, akkor a Naprendszer és a Föld nem kivételes képződmény, ha viszont kiderülne, hogy a kozmosz számtalan fénylő objektuma közül egyik sem rendelkezik bolygóval, az páratlan egyedülállóságunk, kiválasztottságunk mellett lett volna érv. (Emlékezzünk: a vallási elképzelésekkel összhangban álló geocentrikus világkép abban a pillanatban dőlt meg, amikor Galilei távcsövét a Jupiterre emelte és megpillantotta annak 4 holdját, az első olyan vizuálisan észlelt objektumokat, amelyek nyilvánvalóan nem a mindenség középpontjának gondolt Föld körül keringtek.)
Nos, hasonló volt a helyzet az exobolygókkal: hiába mondatta akár a józan ész, akár a tudományosan megalapozott valószínűségszámítás, hogy az Univerzum ezer és ezer milliárdnyi csillaga között feltétlenül kell lennie olyanoknak, még ám óriási számban, amelyek a mi Napunkéhoz hasonló bolygórendszerrel rendelkeznek, ha ezek közül nagyon sokáig egyetlen egyet sem sikerült megfigyelni. Ami persze nem a hiányukat bizonyította, csupán azt, hogy a fényévekben mérhető óriási távolságokhoz képest a bolygók igencsak parányiak, ráadásul saját fénnyel sem rendelkeznek, központi égitestük (napjuk) sugárzása teljesen "elnyomja" őket.
Csupán bő tíz évvel ezelőtt sikerült ez első exobolygókat feldezni - de ezeket is csak közvetett módon. Azaz magát a planétát továbbra sem volt lehetséges észlelni, csupán a csillagjára gyakorolt (pl. gravitációs) hatásából lehetett létezésére következtetéseket levonni.
Az első közvetlen észlelésre 2005-ig kellett várni, ebben az évben több (korábban más módszerrel már felfedezett) exobolygó saját fényével is hírt adott magáról. Ebből az évből származik az első fényképfelvétel is, ezeket 2006-ban újabbak követték.
Mára kb. 200 exobolygóról tudunk. Az említett beszámoló szerint pedig most először fordult elő, hogy egy gravitációs hatása alapján felfedezett exobolygónak a csillagja előtti elvonulását megfigyelhették, és ebből pontos adatokat nyerhettek az objektumról és atmoszférájáról. (Részletek)
A távoli bolygórendszerek megfigyelése választ adhat a sajátunk kialalakulásának, fejlődésének számos kérdésére és közelebb hozhat bennünket a laikusokat is folyamatosan izgalomban tartó probléma megoldásához: vajon kialakulhat-e élet a messzi világokban.
A másik cikk visszahoz közvetlen kozmikus környezetünkbe, a Naprendszerbe. Az Űrvilág.hu egy szintén különleges esetről tudósít: a Mars körüli pályára telepített szonda nem csupán a célobjektumról, azaz s Mars felszínéről, hanem - mintegy mellékesen űrtávcsővé előléptetve - a Jupiterről is készített igen jó felbontású és színgazdag felvételeket.
