Internetes korszakom hajnalán jött az ötlet: Mikes Kelemen nyomán írnék leveleket virtuális nagynénémnek. Legyen ezeknek az episztoláknak a stílusa egyfelől parodisztikusan archaizáló, másfelől forduljanak benne elő a számítógépes és internetes nyelv szavai.

Mindezt persze emailban, hírlevél formájában.

Útjára is bocsájtottam az elsőt, többen nagyon jót derültek rajta és hasonló stílben válaszoltak, de olyan is akadt, aki csóválta a fejét: nem is gondolta, hogy Kárpátalján ilyen lassan fejlődik a magyar nyelv.

Akkor úgy kéthavonta jelentkeztem a nagynéni-levelekkel, aztán ráuntam, de néhányszor még felújítottam ötletemet egy-egy levél kedvéért. Mint ahogy most is - hátha ezúttal ki is tartok mellette hosszabb ideig.

A tegnapi napon több száz címre küldtem ki az alábbi szöveget, egyben megtapasztalva azt is, hogy hosszú ideje nem frissítettem és ellenőriztem címlistámat, új partnereim közül sokan nem is szerepelnek benne, és rengeteg az elavult, rossz cím. Már csak ezért is szükséges megismételnem itt a blogban.

VIRTUÁLIS NAGYNÉNI • Balla D. Károly posztumusz hírlevele • 2007. febr. 4.

Édes Néném!

Oly rég szerentséltettem Kédet epistolámmal, hogy az szégyenpír immáron elborítá ábrázatom egészét, szétálló füleim égenek, szőrös orczám lángola és vörösre nézett szemeim lázban forgának, midőn adósságom leróni immár klaviatúrt ragadék, hogy innen az Toronybúl izenetet botsájtsak Néném elejbe, bárhol is villódzana képernyeje az nagy magyar vurtuálban.

Tudatom, hogy jól vagyok, ellenére mivoltom a postumus állapotjának, melyet módom volt azon alkalom által kiérdemleni, midőn képzetes suicídiumot követék el azoknak bosszantására, kik nem átallottak énhozzám köszöntő szavakat intézni abból az zsenánt alkalombúl, hogy éveim gyalázatosan nagy kevélységgel hízának kerekdeddé.

Általlépve azonban, mint gazokkal sűrven benőtt árkon, szerény személyem consistentiájának untató tudatásán, ezúton kívánnám Nénémet arra inspirálandani, fordítaná figyelmének betses fókuszát újabb munkátskáimra, melyeket a világnak sokszemű hálójába belebájdítani nem röstellettem, örömére vagy bánatára mindazon hajlamaikban igentsak betegeseknek, kik éppen énáltalam kívánnák drága idejűket haszontalanúl múlatni.

Kédnek elegendő egerentyűjének cursorával reákattintani az alanti linkelményekre, s máris megnyílandanak képernyején az epistolám okát, czélját, továbbá mindennemű teleologikus és kauzális előlegét vevő és folyományát adó subjectumok.

Éspediglen:

Kérdeze: Kinde Annamária, válaszola: Kéd Eccse:

• A kendőzetlen igazság

Kéd Eccse újdonat blogáriumot nyita, keresvén amaz kiadót, mely kéziratját könyvnek formájában a nagyközönség elejbe tárandaná:

• Magyarul beszélő magyarok

Az anyanyelvnek internationális napja közeledvén Kéd Eccse újabb interakcziót indíta:

• Zsibong anyanyelvem

Úgy tűnik, Kéd Eccsének sikerül egy nemes versengés helyezettjei közé kerülendenie. Ebben Kéd is segíthet őneki. Ímígyen:

• Linkfelhő-esélyek, blog, aforizma

Kévánom végezetül Nénémnek, hogy kerülendje mindenfajta köszvény és más nyavalyaság, továbbá szerentséltesse napjaiban jó étvágy és könnyű emésztés, mely kettő földi örömöknek oly mérhetetlenül mélységes kútforrása, hogy azba belenézvén énmagam megszédülve epistolám bezárni valék kényszerülve itten az ung-parti Toronyban, télvéghavának elejin anno Domini kettőezer és hétben.

Néném szerető Eccse

-BéDéKá postumus

--------------

Ha és amennyiben Kéd nem kévánna éntűlem hasonszőr epistolákat veendeni villanyos mélbuksájába, replycálja egy kattintással az subjectumot, hogy A te édes nénikédet!

Nos, minden rendű és rangú barátaim, ismerőseim, partnereim: vegyétek úgy, hogy mindnyájatoknak elment a levél.

Eddig hárman üzenték, hogy az én édes nénikémet, többen kedvesen reagáltak, és ma reggel megjött az első stílhív válasz is:

 

Édes Etsém-Uram!

Háladatos szűvel vevém Kegyelmednek ékes levelit. Zágonban semmi mulattató nintsen. Tavalylyal pediglen rengeteg esmerős, fele- és egész barát, nemkülönben még rokon es elhagyá volt ez keserves világot, adjon nékik békét az Úr, aki mostanában engem is megpróbál.

Ők mind post humus és restante vagynak, s nem járandanak vissza többé.

Meg ahhoz jöve nékem sok épségi bajom. Őszutó havának idusán bécipeltek egy huszadik században kivégzendő magyari úrról elnevezett kórodába, minek következtében immáron toroktól köldökig vagyok trancsírozva. Tettek is belém valami kemény ruhaanyagot, és rávarrták belsőségeimet. Azóta tudok úgy fektemből felülni, hogy mint halcsontos míder kattog a hasamban az idegen holmi. Ennek zajával múlatom fogyó időmet.

Ennek utána utazám ferdőhelyre, hogy szűmet rehabilitálják. Most jövék meg onnan.

Így hát megadatott nékem Kegyelmednek betses munkátskáinak focusba vételére, s noha még nem tekéntettem meg mindent, mivel éppen criticusi ténykedést folytatok nulla obulusokért, még éjtszaka vagyok köteles azon dologban minden betűmnek s kaptsolatos gondolatimnak végére járandani.

Ne pironkodjék hát Kegyelmed, édes Etsém-Uram, mert ha hiányolám is elragadó sorait, akadt nékem annyi mindenféle tennivalóm a honban, hogy legjobb kedvtelésem az aluvás vala.

Örömmel olvasom kedves ortzájának szőrösségéről való híradását. Tehát él még az magyar virtus. Képzelem is, mint lobogtatja az külhoni szellő, s asszonynép lévén erőst irigylem is, mivel nékem ilyen emberdíszem nem lehet. Azaz, drága Etsém-Uram, ahogy vágtatnak vélem az esztendők, államon időnként kiütközik olykor néhány szál pihe, de azokat titkon kiszakajtom. Hiszen ha hiúságtól mentes is valék, ildomtalannak gondolom ábrázatomat férjfiakéhoz hasonlónak mutatni. Szépnek sosem mondám magam, pedig deli fehérnép valék, esmérem a köteles külcsín megőrzését, mert az üdő éppen eleget hitványít porhüvelyemen, nem szükséges nékem az ő segítésére tolakodnom.

Várom az jövőben is betses sorait s küldeményit, ha már eltanultam valaha az betűknek esméretét, hadd lássam hasznát ennek a tudománynak. Holnap, a criticák elpostázása után linkelményeire fogok egerentyűmnek cursorával telepedni, s elgyönyörködöm egyetlen etsémnek betűvetésén.

Kelt Zágonban, anno Domini Kettőezer és hétben Ráhel és Tsenge napján.

Kegyelmednek szerető nénje: Virtuális Georgina

 

A szerző nevét nem árulom el, ha kívánja, alább maga is felfedheti kilétét.