A zöld Kárpáti Igaz Szó továbbra is identitászavarral küzd, két jeles költővel ékes szerkesztői kara pedig képtelen egy versrészletet híven visszaadni.

A lap csütörtöki száma meglehetősen furcsa összeállítást közöl 4. oldalán - ráadásul egy hibásan idézett verssort emelve címmé.

Igazi összelapátolt anyag, csak hogy kitöltse az űrt. Elvben Csoóri Sándornak Markó Bélához címzett levelét közlik, ám igen szerencsétlenül, suta bevezetőkkel és még sutább záradékkal. A megszólítás például lemaradt, az aláírások elé befurakodik egy összeállítói mondat, az aláírók neve után pedig - se szó, se beszéd! - egy lábánál fogva előrángatott versidézet következik minden indokoltság nélkül. Nem Csoóritól, még csak nem is egy másik aláíró költőtől, hanem a lassan tizennyolc éve halott Ratkó Józseftől.

A gányolmány nem fest valami jól a lap internetes változatában (lásd), ám kinyomtatva még furább, közepében Csoóri arcmásával és a levélhez képest túl hosszú életrajzával (hogy még cifrább legyen a dolog, a két anyag az online változatban két külön rovatba került, előbbi a közéletibe, utóbbi a mozaikba, lásd).

Hogy a szocdem hátterű, erősen balra húzó és a magyar kormányoldallal lojális lap vajon miért tesz ennyire alá a levelében Tőkés Lászlót támogató Csoórinak, azt nem tudom, talán mert az oktondiak nem hallottak róla, hogy Orbán Viktor is Tőkést nyomja az érintett ügyben, amelyről a püspök úrnál kicsikével hitelesebb (és a lap szelleméhez közelebb álló) Markó Béla RMDSZ-elnök (a Csoóri-levél címzettje) például így nyilatkozott:

"Az a benyomásom, Orbán Viktort nem tájékoztatták kellőképpen, hogy mi a helyzet az európai parlamenti választásokkal Erdélyben, valószínűleg ezért ígért támogatást egy független jelöltnek" - mondta Markó Béla, és magyarázatként hozzáfűzte: a választásokon olyan magas szavazatszámot kell elérni, hogy egy magyar független jelölt nem juthat be az Európai Parlamentbe. Legfeljebb annyit érthet el - mondta -, hogy megfosztja az erdélyi magyarságot a brüsszeli képviselettől, ha emiatt az RMDSZ is a bejutáshoz szükséges küszöb alá kerül. (Klubrádió)

Már előre látom, hogyan fognak nyilatkozatban saját maguk ellen állást foglalni az UMDSZ-es szerkesztő urak, mint tették ezt akkor, amikor vezetőségi tagjaik lepaktáltak a Magyarok Világszövetségével (lásd: A kefélő szűz).

No, de vissza a költészethez.

Horváth Sándor barátomnak egyszer már meggyűlt a baja ugyanezzel az idézettel, akkor is pontosan ilyen hibásan citálta egy íráskájában, s én akkor is szóvá tettem, pl. itt: Kollektív emlékezet. Ezt a mostani remek összeállítást ugyan nem jegyzi saját nevével, de nyilvánvalóan más nem lenne képes épp ilyen rosszul emlékezni egyik kedvenc költője kezdvenc versére.

A különbség jelentős:

A zöld Kárpáti Igaz Szóban:	Eredetileg:
És mégis,        Hogyha szülni már       Egy ringyó sem akad,        Hónam alatt       Költöm ki a fiókáimat.	Mégis: hogyha szülni már egy       ringyó sem akad,        hónom alatt költöm ki a       fiacskáimat.

Ratkó József Tűz című verse nem öt-, hanem négysoros strófákból áll, az idézett részlet elején nincs És, nem hónam, hanem hónom, nem fiókáimat, hanem fiacskáimat... No meg: pontos ritmusképlet és kötött szótagszám (8 - 5 - 8 - 5)... Ratkó ugyanis igényes költő volt, legalábbis igényesebb, mint a lapot jegyző két kárpátaljai magyar költő: Horváth Sándor főszerkesztő-helyettes és Kőszeghy Elemér főszerkesztő.

Most már csak az a kérdés, hogy mit keresnek Csoóri hóna alatt.