Végre megtudtam, miről is van szó! ...Bő hónapja mondta Kolos, valamelyik haverja olyan plakátot látott egy budapesti metróállomáson, amelyen tőlem szerepelt pár sor. Hm, különös, mondtam. És miféle plakát, ki helyezte el? Talán valami bank, volt a bizonytalan és hihetetlen válasz. És mi volt az idézet? A versírással kapcsolatos...

Legyintettem, de nem olyan régen Csönge ismerősei is látták az Arany János utcai metró-állomáson.

Kértem Csöngét, menjen oda és fotózza le. De nem tudta lencsevégre kapni, mert időközben véget ért az akcó. Most, hogy a hosszú hétvégére hazajött, elmondta, hogy a Béres Gyógyszergyár plakátjai voltak ott, felsorolt pár költőt, akiktől idézetek szerepeltek.

Innen már a mindent tudó Google segített. Megtaláltam a rendhagyó kiállítás leírását és a társrendező, a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány honlapján magát a plakátot is.

Mivel én sem előtte, sem közben, sem utólag nem kaptam erről az egészről semmilyen értesítést, utólag úgy értelmezem, hogy engem a Béres Zrt és a MAK azzal támogatott, hogy elkészíttette és egy igen drága reklámfelületet megvásárolva kiplakátolta másfél hónapra az idézetemet. Szép-szép. Mármint a dicsőség. Meg is vagyok vele elégedve piszkosul, miközben azt latolgatom, vajon véletlenségből nem a reklámfelület tulajdonosát támogatták-e mégis helyettem.

Ugyanis ritkán születik jó támogatás, ha az engem támogató nem az én nevemet írja legelőször a soknullás számlára.

___________________