Rászántam egy kis időt és az első Google-cikkgyűjtő után elkészítettem saját Netvibes weboldalamat. A szolgáltatás optimalizálása határozottan megkönnyíti az ember életét, merem mindenkinek ajánlani. Ha valamiért lehet kedvelni a web2-es fejlesztéseket, akkor ez az.A nálam tájékozottabbak nyilván sokkal régebben ismerik és használják az ehhez hasonló hírolvasó lehetőségeket, de én szépen megvártam, amíg a Netvibes megtanul magyarul, mi több, magyar tartalmakat is kínál, nem mindent nekem kell manuálisan betöltenem.
Aki nem tudná, miről is van szó: a web 2.0 gyűjtőnév alá sorolható eljárások egyike az, hogy a hírek, újdonságágok olvasását nem úgy végezzük, mint a webegyes korszakban, amikor komótosan végiglátogattuk kedvenc oldalainkat. Most megtehetjük, hogy egyetlen, saját ízlésünk és érdeklődésünk szerint összeállított oldalra gyűjtjük kedvenc szájtjaink frissítési listáit (mármint ha van nekik ilyenjük; egyre többüknek van), és itt kezdjük a tájékozódást, eldöntve, megelégszünk-e a címmel, netán a rövid kivonattal, vagy valóban kíváncsiak vagyunk a teljes cikkre.
Nos, én három külön oldalra (külön "fülek" alá) gyűjtöttem leggyakrabban látogatott oldalaim feedjeit és egyéb segédleteket. A Főlapon négy sűrű hasábba rendeztem a hírforrásokat, első kettőn az általános hírek, harmadikon a kulturális és tudományos jellegűek sorakoznak, a negyedikre tettem a határidőnaplómat, jegyzetfüzetemet és a különböző keresőket (ilyenjei is vannak a szolgáltatásnak). A képről ez utóbbiakat levágtam, az első három hasáb teteje így néz ki:
A hasábok legaljára néhány gyűjtemény (MEK, NDA) került.
A második fül alá tettem a naponta meglátogatott blogokat, a harmadik alá a határon túli magyar hírforrások közül került néhány.
Mindez lehetővé teszi, hogy akár 10-15 perc alatt is rendesen áttekintsem, "mi az újság", és egy szűk óra általában elég az engem leginkább érdeklő cikkek elolvasására. Ha minden oldalt egyesével látogatnék végig, az legalább kétszer ennyi időt venne igénybe.
Mindenkinek merem ajánlani, megéri a rászánt időt, munkát. Ahogy egyik regényhősöm mondja: én mindig szívesen dolgozom egy órát azért, hogy utána a félórás munkát 10 perc alatt el tudjam végezni.
Aki nem tudná, miről is van szó: a web 2.0 gyűjtőnév alá sorolható eljárások egyike az, hogy a hírek, újdonságágok olvasását nem úgy végezzük, mint a webegyes korszakban, amikor komótosan végiglátogattuk kedvenc oldalainkat. Most megtehetjük, hogy egyetlen, saját ízlésünk és érdeklődésünk szerint összeállított oldalra gyűjtjük kedvenc szájtjaink frissítési listáit (mármint ha van nekik ilyenjük; egyre többüknek van), és itt kezdjük a tájékozódást, eldöntve, megelégszünk-e a címmel, netán a rövid kivonattal, vagy valóban kíváncsiak vagyunk a teljes cikkre.
Nos, én három külön oldalra (külön "fülek" alá) gyűjtöttem leggyakrabban látogatott oldalaim feedjeit és egyéb segédleteket. A Főlapon négy sűrű hasábba rendeztem a hírforrásokat, első kettőn az általános hírek, harmadikon a kulturális és tudományos jellegűek sorakoznak, a negyedikre tettem a határidőnaplómat, jegyzetfüzetemet és a különböző keresőket (ilyenjei is vannak a szolgáltatásnak). A képről ez utóbbiakat levágtam, az első három hasáb teteje így néz ki:
A hasábok legaljára néhány gyűjtemény (MEK, NDA) került.
A második fül alá tettem a naponta meglátogatott blogokat, a harmadik alá a határon túli magyar hírforrások közül került néhány.
Mindez lehetővé teszi, hogy akár 10-15 perc alatt is rendesen áttekintsem, "mi az újság", és egy szűk óra általában elég az engem leginkább érdeklő cikkek elolvasására. Ha minden oldalt egyesével látogatnék végig, az legalább kétszer ennyi időt venne igénybe.
Mindenkinek merem ajánlani, megéri a rászánt időt, munkát. Ahogy egyik regényhősöm mondja: én mindig szívesen dolgozom egy órát azért, hogy utána a félórás munkát 10 perc alatt el tudjam végezni.
