Elgondolkodtatott az Agent Portál cikke. Vajon az ebben olvashatók nem egy olyan korszak eljövetelét jelzik-e előre, amelyben az írott üzenetek egyszer s mindenkorra megszűnnek, felváltják a képecskék, és hosszabb közlendőt is ki lehet majd fejezni egy piktogram-sorral. Ezzel az irásbeliség nagyjából visszajut kezdetleges gyökereihez, az ókori képíráshoz, hieroglifákhoz, amikor még nem voltak betűk. Ez lenne a "fejlődés"? Vissza a legprimitívebb közlésmódhoz? Nincs szükség elvont gondolkodásra, második jelrendszerre? Mutatunk egy képet magunkról csókra nyíló szájjal - és ez lesz a szerelmi vallomás? Valamelyest aztán megnyugtatott a Médiablog  összefoglalója: van még jövője a webre tett szövegnek. Így egyelőre talán az önéletrajzi regényt sem váltja fel a családi fotóalbum.