Nem sokon múlott, hogy ne érkezzünk haza épen és egészségesen budapesti utunkról. Már csak húszegynéhány km-re voltunk Ungvártól, túljutottunk a határ utolsó sorompóján, a vasúti felüljárót magunk mögött hagyva célegyenesbe értünk, örültünk, hogy nem volt több órás várakoztatás, örültünk, hogy pár szép napot töltehettünk  kellemes helyeken nagyon kellemes emberek társaságában - amikor is utazásunknak  váratlan és hangos csattanója lett.

A csattanás ezúttal szó szerint értendő: elénk vágott oldalból egy fehér lada. Mi a főúton haladtunk, a fehér kocsi a semmiből bukkant fel és pont az út közepén telibe találtuk. Éva vészfekezésének, a becsatolt övnek és a kocsink masszív voltának köszönhetően a hajunk szála sem görbült, illetve Éva azért kicsit beverte magát a volánba, ajka vérezni kezdett, de az ütközés erejéhez képest ez semmiség. Az autónk orra alaposan összetört.

A további fejleményekről és várható következményekről nem sok kedvem van beszámolni, meg egy picit össze is keverednek bennem az események - lelkileg mindkettünket nagyon megrázott a dolog, főleg, hogy a másik kocsiban egy gyerek is volt, aki persze nem tehetett arról, hogy az alaposan ittas, beszélni is alig tudó papa nem adott elsőbbséget. Valószínűleg megúszták ők is súlyosabb sérülések nélkül, a kiérkező mentőket legalábbis elkergették, azt sem engedték, hogy benyisson az alaposan összegyűrődött kocsiba.

A részeg vezető azonnal egyezkedni akart, de mi nem voltunk hajlandóak, vártuk a rendőröket, akik elég sokára keveredtek elő. Addigra a kocsiban ülő család eltűnt a helyszínről, jött értük egy kocsi, abba átszálltak. Viszont megjelent az autó tulajdonosa, aki előbb a vezető rokonának mondta magát, aztán viszont már azt állította, fogalmi sincs, ki vezette az autót - tőle egyszerűen ellopták. Ennek ellenére (ami így persze logikátlan) az összes javítási költségünket átvállalja, amennyiben a rendőrségi jegyzőkönyvtől, feljelentéstől, miegymástól eltekintünk. A rendőrök, akik (nem mellesleg) szintén nem voltak teljesen józanok, szinte rábeszéltek minket erre a verzióra. És mivel addigra se szemtanúk, se a vétkes sofőr már nem volt a helyszínen és rendőrök láthatólag inkább a maguk "kevés munkával sok pénzt" elvét és gyakorlatát követték, nekünk pedig, szó se róla, semmi kedvünk nem volt rendőrségi kihallgatásra menni az éjszaka közepén és aztán bírósági tárgyalásokra járni, beleegyeztünk egy leendő egymásközti pénzügyi kártérítésbe. Hogy ebből mi lesz, s lesz-e valami, arról e percben még fogalmunk sincsen. A tulajt mindenesetre ismerik Salamonban (amit a Kolos riasztására vele együtt odaérkező barátai megerősítettek), vállalkozó, így feltehetőleg érdeke eltussolni az ügyet és talán pénze is van.

Egyelőre ennyi, folyt. köv.