
Balla D. KárolyAPAFEJ
Apafej nem szereti,
ha Apafejnek hívom,
pedig ez olyan jópofa.
Ő meg azt mondja nekem,
hogy Öregem,
pedig egyáltalán nem vagyok öreg,
vagy azt mondja, hogy Fiam,
pedig én a Lánya vagyok.
Biztosan csodálkozna,
ha néha Fiatalomnak
vagy Anyunak hívnám,
akkor talán ő kérné,
hadd lehessen az,
aki volt: Apafej,
mert az olyan jópofa
GICCS
Én nem tudom, mit jelent az,
ha egy dolog „Olyan giccses!”,
de biztosan olyasmi lehet,
mint a „Csudaszép!” vagy a „Gyönyörű!”,
mert anya ezt mindig akkor mondja,
amikor nekem nagyon megtetszik valami.
MÉG AZ ÚJSÁGJÁT IS…
Apa mindig rám szól,
hogy ne járjak a szőnyegen
görkorcsolyában,
egyáltalán sehol a lakásban,
ha kimegyek, a küszöbön vegyem fel,
ha bejövök, a küszöbön vegyem le,
és csak kint a téren, ahol a többiek.
Hát éppen ez az,
hogy én nem vagyok a többiek,
akik egyáltalán nem érdeklik apát,
de rám azonnal odafigyel,
még az újságját is leteszi mindig,
amikor bukdácsolva végigcsörtetek a szobán.
REGGELI MENETELÉS
Anya ezen a csúnya őszi reggelen
rám adta a bátyám kinőtt pulóverét.
Alul a térdemig ér
és ha nincs felgyűrve az ujja,
kesztyű a vége.
Végre valami,
ami illik a hatalmas táskámhoz.
Most olyan ez az egész
reggeli menetelés,
mintha a pulóver vinné a
hátitáskámat az iskolába,
én meg csak élvezném
odabent a jó melegben
ezt a szép őszi reggelt.
PIZZA
Csak annyi zsebpénzünk maradt mára,
hogy hárman egy pizzát vegyünk a sarkon.
Vitatkoztunk, milyet kérjünk.
Bogdánnak a zöldséges a kedvence,
Vikinek pedig a gombás.
Én a sonkásért élek-halok.
Végül kértünk egy sajtosat,
mert azt egyformán nem szereti senki sem.