Ez rövid utazás volt: csütörtök reggel indultunk és péntek este már itthon is voltunk. A fő úticél: a JAK műfordító tábora Nagykovácsiban, itt Éva volt aznap az egyik íróvendég. De haladjunk sorjában.

A csapi határátkelőnél kb. négyórás sor állt. Negyedórát vártunk, ez alatt meg sem moccant a sor, így gondoltunk egyet és elindultunk Beregszász felé, megpróbálkozunk az átkeléssel Kaszonynál vagy Asztélynál.

Okos döntés volt, Kaszonyban mindössze 2 kocsi állt előttünk, 5-6 perc alatt a túloldalon voltunk, és Barabásban sem volt tíz percnél hosszabb az útlevélkezelés és vámolás procedúrája. Vesztettünk ugyan kb. 60 kilométert, de nyertünk 3 órát. Arról nem is beszélve, hogy haladni sokkal jobb, mint vesztegelni.

Ha már erre jöttünk, nem álhattuk meg, hogy Vásárosnaményban be ne kukkantsunk régi barátunkhoz, Antal Miklóshoz, akivel könyvtárigazgatói működése során barátkoztunk össze, de amióta nyugdíjban van, azóta is meglátogatjuk néha. Örült nekünk, beszélgettünk, én ittam vele egy kortyot igen jófajta szilvapálinkájából.

Jó időben értünk fel Budapestre, Csöngét felvettük a Mammutnál és kigurultunk Nagykovácsiba. Az állandó forgalmi dugót, amivel riogattak minket, sikerült elkerülni. A JAK-táborban elfoglaltuk szállásunkat, aztán beszélgettünk-ismerkedtünk a részvevőkkel, így a két szervezővel, Dánél Mónával és Szirti Beával; vacsoráztunk, és este 8 után, nem jelentéktelen késéssel, elkezdődött az irodalmi est.

Úgy volt, hogy kijön Évát meghallgatni Szunyugh Szabolcs barátunk is, azt beszéltük meg, Csöngét majd ő fuvarozza vissza a diákszállójához (késő este már nem nagyon van tömegközlekedés Nagykovácsiból). Szabolcs meg is jött, de azzal a hírrel, hogy sajnos be sem várhatja az est kezdetét, máris vissza kell indulnia unokát őrizni, de Csöngét azért szívesen hazafuvarozza. Így is lett, a leányzó az estről lemaradt.

Három íróval beszélgetett a moderátor, Rácz I. Péter. Bódis Kriszta, Grecsó Krisztián és Éva volt a vendég. Krisztián több mint egy órát késett, így aztán a műsor második felében főleg ő szerepelt. Kellemes és laza volt az irodalmi diskurzus, a közönség (javarészt a tábor műfordító-vendégei) élvezte, a későbbi felolvasásokra is élénken reagált.

Éjjel egyig tartó beszélgetés, eszegetés és iddogálás következett; megismerkedtünk Buda György műfordítóval, és Bódis Krisztával is közelebbi kapcsolatba kerültünk (vele korábban csak egyszer találkoztunk), őt aztán másnap vissza is fuvaroztuk Budapestre.

Nekünk fontos teendőnk volt: Csönge cuccainak a felpakolása. Vége a második tanévnek, ki kell költözködni a kollégiumból. Tele is lett a holmijaival rendesen az autó. (Különben Csönge nagyon szépen teljesített. Azt mondja, ez volt eddig a legnehezebb szemesztere, mégis 4,65 lett az átlaga, ami gyönyörű teljesítmény.)

Gátiéknél ebédeltünk (István készítette az alábbi fotókat) és indultunk haza. Este nyolcra meg is érkeztünk, pedig Éva még vásárolt is közben.