Fél éve két cikkemben is foglalkoztam egy budapesti Sevcsenko-szobor különös történetével: Sevcsenko revival, illetve  Sevcsenko 2.0. A történet lényege az volt, hogy a Magyarországon élő ukránok alig tudták megakadályozni egy olyan szobor felavatását, amely (nem csak szerintük) egyáltalán nem hasonlított nemzeti költőjükre. Amikor én bekapcsolódtam az eseményekbe, már készült az új szobor.

Ez került most ünnepélyes felavatásra a budapesti (pontosabban budai) Fő utcában:

Viktor Juscsenko ukrán államfő és Sólyom László köztársasági elnök jelenlétében avatták fel szerdán Budapesten a Tarasz Sevcsenko ukrán költőnek és képzőművésznek emléket állító szobrot.

Az ülő alakot ábrázoló bronzszobrot az ukrán Ivan Mikityuk készítette.

Ha a világ bármely pontján az ukrán nép iránt szeretnék kifejezni a tiszteletet, Tarasz Sevcsenkónak emelnek emlékművet - mondta Viktor Juscsenko.

Az ukrán államfő úgy fogalmazott: "Az ukrán nemzet számára Sevcsenko az elmúlt kétszáz évben a szabadságvágyat testesíti meg. Arra tanít minket, hogy szeressük hazánkat még a legnehezebb, szenvedésekkel terhes időkben is".

Az 1814-1861-ig élt Sevcsenko tragikus sorsáról szólva azt mondta, hogy a magyar nemzet szellemi vezetői közül is sokaknak szenvedés jutott osztályrészül. Sevcsenko kilenc évet töltött börtönben, illetve száműzetésben.

Beszéde végén Viktor Juscsenko az ukrán állam, az ukrán nemzet nevében kifejezte "legmélyebb háláját" mindazoknak, akik közreműködtek az emlékmű megszületésében.

"A szobor népeink közötti barátság és szeretet, a jószomszédság megnyilvánulása" - jelentette ki Viktor Juscsenko.

Sólyom László különös jelentőséget tulajdonított annak, hogy a szobrot az ukrán államfő első magyarországi hivatalos látogatása alkalmával avatták fel.

"Sevcsenko a mi számunkra is, ahogy az ukránok számára is több, mint egy nagy költő. Az egész világ tudja, hogy nagy költő volt, de ő ennél több. Ő az ukránság szimbóluma, az ukrán nemzet megtestesítője. A mi számunkra Tarasz Sevcsenko megjeleníti a magyar és az ukrán lélek rokonságát, sorsunk hasonlóságát" - hangsúlyozta a köztársasági elnök.

Mint rámutatott, a szobornak volt előzménye - tavaly Viktor Juscsenkóval közösen írták meg annak a könyvnek az előszavát, amelynek az első fele Sevcsenko versgyűjteményét tartalmazza magyar nyelven, a második pedig Petőfi költeményeit ukránul.

"Ami nekünk Petőfi, az Önöknek Sevcsenko. Egybeolvadt a két hagyomány. Legyen élő Petőfi,   és legyen élő Sevcsenko, legyen élő költészetük üzenete is" - mondta Sólyom László.

Szavai szerint Sevcsenko - éppúgy, mint Petőfi - kifejezte az ukrán nemzet szabadságvágyát, demokratikus törekvéseit.

Végezetül Sólyom László örömét fejezte ki, hogy a budai Fő utcán emlékhely létesült.

Mint mondta, a szobor Tarasz Sevcsenko költői és emberi nagyságát, sorsunk hasonlóságát, valamint a magyar-ukrán barátságot fejezi ki.

Iván Mikityuk szobrászművész, a Lvivi Művészeti Akadémia professzora az MTI kérdésére elmondta, hogy egy évig dolgozott az alkotáson. Több vázlatot készített a szoborról, végül választása a Sevcsenko, a gondolkodó változatra esett.

Forrás: MTI/UNO