Az ugye már az írói válság biztos jele, ha az ember a kánikulára hivatkozva mondja le az ehavi novellát? A Mozgónak még megírtam a Hónaplót (Mező Ferinek nagyon tetszett), az Új Szóba még elkészült a publicsek, de a Népszava Szép Szójába lemondtam az ehavi novellát.Üres a fejem, csak a hőség miatti diszkomfort-érzés terpeszkedik benne, azt a képzetet keltve, hogy soha többé nem tudok majd tisztességes novellát kicsiholni belőle.
*
Tegnap nagy családi összejövetel volt nálunk. Apu 80 éves, hétfőn lesz a könyvtárban a hivatalos banzáj, előtte megtartottuk a családit. Én egyre nehezebben viselem az ilyen alkalmakat, azt pedig különösen nagy idegenkedéssel nézem, ahogy apu nyüzsög és tüsténkedve szervezi-szervezteti széles körű megünnepeltetését. Az előkészületek legtöbb mozzanata számomra nemcsak idegen, hanem visszatetsző is. Szerencsére a végkifejletet megúszom, a nagyterem a harmadik emeleten van - és a könyvtárban nincsen lift. Hogy is írta a naplójában Gábor Miklós? "A tehetetlenség egyben kényelem is."
*
Elkészült naplókönyvem (2000±3. Az ezredforduló hét esztendeje) első borító-vázlata. Rémes volt: a padlásablakból betörő fény az én arcomat világította meg, és a szemüvegembe volt beleírva a cím. Holott éppen ebben a könyvben írom, hogy három dolog van, amit soha nem tennék a könyvem borítójára: az állami és a nemzeti zászló, valamint a saját arcmásom. Szirtes Gábor szerencsére első szavamra kicseréltette a borítót, maradt a padlásablak és a fénypászma. Kérésemre még egy árnyékolással megoldott szobasarok is látható, s ezen felül még azt kértem, az ablakban látszódjon néhány madársziluett; lehetőleg ugyanúgy, mint Halott madárral című verseskönyvemen. A Pro Pannóniánál megjelenő utóbbi 3 könyvemen volt madár, nehogy már erről lemaradjon. Ezzel együtt is a borító nem igazán tetszetős, kicsit talán primitívnek mondanám. Csönge szerint látszik rajta, hogy valaki leült a számítógép elé, és néhány négyszögből pár perc alatt rakta össze egy rajzolóprogramban. Szó se róla, komputergrafika helyett jobban örültem volna én is valódi grafikának vagy művészfotónak. De ez most nem jön össze, úgy tűnik. Eddig 4 nagyon szép könyvet csinált nekem ez a kiadó, itt az ideje, hogy most egy csúnyácska következzen. (Pedig Gábor felajánlotta, hogy én tervezzem, de azt gondoltam, olyan profi munkát úgysem tudok végezni, mint a korábbi borítóim voltak; lehet, hogy ezúttal tévedtem.)
Korábbi 3 nagyon szép madaras könyvem a Pro Pannoniánál:
