E-mail-továbbítás élő csigákkal? Amennyire abszurd, annyira költői a brit kutatók projektje. Amellett, hogy a csigákba épített chipek tesztelésére is szolgálhat, filozófiai magasságokba repít: tűnődhetünk biocönózison, az idő viszonylagosságán, az információs társadalom ellentmondásain, az emberi mondandó mibenlétén.
A csigákkal késleltetett üzenet-küldés lényege a következő.
A továbbítandó email a rendszer szerverére jut, ahol aztán egy azonosító kódot kap és várakozó listára kerül. A rendszer másik fontos egysége az akvárium, amelyben csigák élik a maguk megszokott, ráérős életét. Mindegyikük házába RFID-chipeket építettek. Az
A pontba telepített szkenner érzékeli, ha egy puhatestű a közelébe kerül, megállapítja, nem hordoz-e még üzenetet, ha nem, akkor közli vele a soron következő levél kódját, amely tárolódik a chipben. A csiga továbbhalad a maga törvényei szerint. Előbb-utóbb a
B pont közelébe ér, ahol a másik szkenner érzékeli a chipet, leolvassa a kódot. Ez alapján azonosításra és továbbításra kerül a szerverről a megfelelő email.
A projekt alkotói
ilyen módon fizikai és biológia szakadást hoznak létre az általunk annyira megszokott, folyamatos és fénysebességű digitális adatközlésben. Úgy vélik, mindez hozzásegíthet bennünket ahhoz, hogy megértsük a korszerű kommunikáció sajátosságait, s hogy elgondolkozzunk az azonnaliság fogalmán. No meg azon is, hogy miközben sebességben és hatékonyságban a maximumra törekszünk, vajon üzeneteink nem a gondolatnélküliség felé közelednek-e.
Ezt a posztot eredetileg a Webisztán itt olvasható felhívására írtam és küldtem el azzal, hogy blogomban is közölném (utólag). Mivel szombat óta semmilyen visszajelzést nem kaptam sem küldeményemre, levelemre, sem bejegyzésemre, így most csak a blogomban jelenik meg.
Frissítés. Krisztiánt megihlette a poszt. Szerinte várhatóan az elektronikus levelezés szimbóluma is megváltozik az új korszak közeledtével: