balla d. károly webnaplója nagy archívummal és nem túl szapora frissítésekkel | seo 2020: infra ClO2

>BDK FŐBLOG | | >Kicsoda Balla D. Károly? | | >Balla D. Károly ÉLETRAJZ | | >BDK KÖNYVEI | | >Egy piréz Kárpátalján | | >Balládium | | >Berniczky Éva | | TOVÁBBI FONTOS OLDALAIM > >
  

Balla D. Károly blogfő

  

Balla D. Károj: ÚJ BLOG elipszilon nélkül

  

Balla D. Károj első ly nélkül

  

BDK Balládium Blog

 

Balla D. Károly honlapjai

 

Mit kell tudni Kárpátaljáról?

 

Kik a pirézek, hol élnek? műhely

 

Kárpáty VIP PR cikkek

 

Első Google-helyre kerülés

 

weblap.org/google-helyezes-javitas/ X

 

Lapok színei a francia kártyában

 

PR-cikk beküldés: Seo tanácsadás

 

Linképítő Google-Seo

Google weblap optimalizálás, honlap seo

 

Optimalizált honlapok, SEO BP

 

Honlap seo optimalizálás


bdk blog archívum | BALLA D. KÁROLY WEBNAPLÓJA | + pr cikkek

Ulickaja: Szonyecska

2007. augusztus 06. - BDK
Nem is tudom, kivételesen nagy műnek vagy csupán igen kellemes olvasmánynak tartsam-e Ljudmila Ulickaja Szonyecska c. kisregényét (Budapest, Magvető, 2007; fordította V. Gilbert Edit). Az írónőnek, azt hiszem, ez a kisregény méltán hozott országos és nemzetközi ismertséget, ám attól, hogy remekműnek nevezzem, erősen óvakodnék. Inkább arról lehet szó, hogy valamit nagyon elkapott, megcsípett a szerző, s ezt igen tehetségesen, művészi kvalitásokkal megáldva ki is aknázta. S hogy mi ez a valami? Talán úgy fogalmaznám: másféle, újszerű viszony egyfelől a szovjet múlthoz, másfelől az orosz nőhöz.

Azt hinnénk, a szovjet éra valóságához csupán vagy kemény, szigorú elítéléssel, vagy gúnnyal-iróniával, vagy elfogult, esetleg élcelődő nosztalgiával lehet viszonyulni.

Ulickaja mindhármat elveti, nem keménykedik, nem ironizál és nem nosztalgiázik; mint főhőse a maga életét, halk megértéssel veszi tudomásul egy álságos korszak minden embertelenségét és abszurditását. Igen finom vonalakkal rajzolja meg a legzordabb diktatúra éveit csakúgy, mint a későbbi lágyabb korszakokat.

Ugyanígy elveti az orosz nő ábrázolásában rejlő, önmaguktól adódó sztereotípiákat. Szonyecska nem lobog a boldog szerelemtől, nem tipródik a csalódásban, mi sem áll tőle messzebb, mint a patetikus hangvételre feljogosító emocionalitás. De a szláv hidegség és közömbösség, a szent unalom és a tétlen elvágyódás sem a sajátja. Szonyecska érzelmileg minden körülményhez jól alkalmazkodva egyfajta langyos boldogság állapotában éli le az életét, sorsa jobbra vagy rosszabbra fordulásáért nem tesz felelőssé senkit, helyzetét és a világot azzal a természetességgel veszi tudomásul, mint a teát, amelyikbe hol kevesebb, hol több cukor jut.

Holott élete akár különleges is lehetne. Olvasásmániája kifinomult intellektust kölcsönözhetne neki, ám erről szó sincs. Az ellenzéki művész-férj, a meg nem értett zseni mellett lehetne markáns politikai nézete csakúgy, mint filozófiai vagy esztétikai szemlélete - de ő nem rendelkezik ilyenekkel. Mégsem mondhatjuk a lelkét sivárnak, mert a maga kisszerűségében valahol mégis megvalósítja magát. Szánnunk kellene naivitásáért vagy becsülnünk bölcsességéért, de egyiket sem tehetjük, mert Szonyecska nem is a szent ostoba és nem is a fifikásan okos nő, de nem is a nagylelkű lemondó és beletörődő, hanem a természetesen tudomásulvevő. Így aztán nem érzünk vele szemben sem különösebb rokonszenvet, de nincsenek türelmetlen ellenérzéseink sem, hanem, anélkül, hogy ez tudtosulna bennünk, csendben átvesszük a szemléletét. Illetve hát, persze, nem is az övét, hanem Ulickaja látásmódját, amellyel a dolgokat annak veszi, amik, és nem annak, amik nem. Ebben a világlátásban, talán nem tévedek nagyot, a szerző (és a hősnő) zsidó származása is szerepet játszik.

És alighanem ez a felfogás teszi a kisregényt (orosz szempontból mindössze hosszabbacska elbeszélést) többé annál, mint aminek elsőre látszik. S hogy minek látszik elsőre? Egy háromkötetes nagy orosz családregény kivonatának, 92 oldalra kigyűjtött epizódjainak. Egy nagy mű olyan metszetének, amely bizonyosan sokkal élvezetesebb a teljes krónikánál.

A krónikási hozzáállás amúgy is kibillen, ha nem is eléggé. A kisregény  cselekménye végig térben és időben, létező városokban és létezett korszakokban játszódik, ez, mint említettem, csak finom ceruzarajzként veszi körül a szereplőket. A hangsúly az emberi viszonyokon és a belső átélésen van. Ezek sokkal konkrétabbak, bemutatásuk sokkal árnyaltabb, mint maguké a történéseké. Ez akkor is igaz, ha a gondolat- és lélekábrázolásban az írónőnek nincs segítségére a lineáris történetszövés erőltetettsége. Különösen a mű közepén éreztem valami siettetett eseménymondást, mintha a szerző a mű igazán remek indításától minél hamarább szeretne eljutni az ugyancsak erős végkifejletig. Az életút kötelező kronologikus végigkövetése mintha helyenként a lélekábrázolás és a belső összefüggések kibontásának béklyójaként működött volna. Ám meglehet, hogy éppen ez a linearitás teszi olvasmányossá a művet, egyben alkalmassá arra, hogy milliók kedvence legyen.

Így aztán nem is tudom, hogy kivételesen nagy műnek vagy csupán igen kellemes olvasmánynak nevezzem-e Ljudmila Ulickaja könyvet. Egy biztos: annál sokkal jobb, mint amit a borítógrafikája sejtet.

A bejegyzés trackback címe:

https://bdk.blog.hu/api/trackback/id/tr87133443

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

BDK · http://ungparty.net/ 2007.08.08. 09:13:32

Rejtőnél leragadt hozzászólók kíméljenek: törlöm a bejegyzéseiket.
Számítástechnia. Megbízható használt notebook felújítása: webáruházból használt laptop vásárlás garanciával - Első kulcsszó: szerviz budapest.
süti beállítások módosítása