A mellékes érték - Zöldi László írása
A Mozgó Világ legizgalmasabb kezdeményezése a Hónapló című rovat. Júliusban Grendel Lajos Pozsonyból, Dalos György Berlinből, Végel László Újvidékről, Balla D. Károly Ungvárról és Parászka Boróka Marosvásárhelyről szólalt meg a folyóiratban. Bezápult kisvilágunkba csempészték a határon túl élő magyarok nyitottságát.
Balla D. Károllyal még nem találkoztunk, ezért nem tudom, hogy kerekesszékben ül-e, vagy mankóval közlekedik. Csak azt, hogy korlátozott mozgását gondolati dinamikával pótolja. A legfürgébb írók egyike, fizikai hatókörét a lelki és digitális térbe tágította szinte határtalanná. Ami a legutóbbi hónaplójában megkapott, az a mértékletes értékrendje.
Magyarországi kiadója, a pécsi idén is meghívta az Ünnepi Könyvhét budapesti megnyitójára. Mivel készüljön? Új kötete éppen nincs a láthatáron, a kiadó négy régebbit dedikáltat vele, valamivel meg kéne lepni a hűséges olvasóit. Kitalálta, hogy egyedi borítójú CD-n adja kezükbe a válogatott műveit. Lemezre tette az összes képversét, kötetben még meg nem jelent versciklusait, megíratlan regényének első fejezetét és három esszékötetét. Meglepődött, hogy „az öt-hat könyvre rúgó anyag a cd egytizedét is alig foglalta el”. Na, ezen töprengtem el.
Furcsa értékrend alakult ki bennünk, a hagyományos könyvkultúrán nevelkedett értelmiségiekben. Minél több könyvet jelentetünk meg, annál értékesebbnek véljük magunkat. Erre jön Ungvárról egy bicegő költő, és azt állítja, hogy nem kell mindent két borító közé zárni. A szellemi műhelynek vannak olyan melléktermékei, amelyek korántsem értéktelenek, csak éppen más megnyilvánulási formára várnak. Most már értem, hogy évek óta miért ódzkodom egy tanulmánygyűjtemény megjelentetésétől.
Kollégáim szerint kötetbe kéne foglalni azokat a dolgozatokat, amelyeket tizenöt év alatt írtam a glokális sajtóról. Tudom, hogy a megyei lapok témakörét én dolgoztam föl a legteljesebben, mégsem vitt rá a lélek, hogy a folyóiratokban megjelent esszéket könyvvé formáljam. Mindössze egy kutató fejlődését tükrözik, néhány gondolattal és sok lábjegyzettel. Mérsékelt érdeklődést váltanának ki, akkor meg minek. Csak azért, hogy tizenkettő után legyen még egy kötetem? Többet érne a CD, rengeteg rajta a hely - ráférne a több mint háromezer tételből összeállított média-repertórium is. Üsse kő, megkérem az ötletadó Balla D. Károlyt, hogy tervezzen hozzá egyedi borítót.
Kedves László!
Jóleső érzéssel olvastam fenti soraidat. Én úgy emlékszem, hogy nagyon régen, talán húsz éve is megvan, egyszer találkoztunk az Új Tükör szerkesztőségében, ahol akkor még ifjúnak számító szerzőként fordultam meg. De lehet, hogy megcsal az emlékezetem. Annyi azonban bizonyos, hogy akkor még nem is bicegtem, csak rémesen csámpásan jártam, mostanára viszont két rossz lábamat lecseréltem a kerekesszék négy jó kerekére.
Utolsó mondatod poénnak szánt felvetését pedig szeretném nagyon komolyan venni. Kérlek, add meg a kívánt CD-gyűjtemény címét, küldj egy szinopszist, hogy ihletet kapjak - és máris tervezem a borítót!