Valamelyest növelte az idézettségi indexemet Gyarmati Gabriella a Bárka Online oldalán Kísérlet a Munkácsy-életmű körüljárására képelemzések útján II. frappáns című írásával. Azok közé sorol, akik csípőből tüzelnek, anélkül, hogy megnéznék a tárlatot. Nos, igaza van, nemcsak ezt a tárlatot nem láttam, hanem legutóbb a Nemzeti Galériában is pánikszerűen tértem ki a Munkácsy-terembe invitáló teremőr elől.

Épp elég nekem, amit reprodukciókon és a Déry Múzeumban láttam sok évvel ezelőtt ahhoz, hogy tudjam: egy csöppet sem érdekel ez a fajta festészet; sem a (számomra) romantikus historizmus-mitologizmus, sem a drámai zsánerképek, sem a direkt emberábrázolás, sem a poros tájképek. Ez persze egyáltalán nem jelenti sem azt, hogy ne tartanám Munkácsy Mihályt a maga kora zsenijének, ne becsülném nagyra munkásságát, ne gondolnám fontosnak hozzájárulását a magyar- és világművészethez - épp csak nekem nem kell, mert nem érdekel, mert untat, mert nem mond nekem semmit a világról, inkább csak roncsolja szépérzékemet.

Ami a tőlem innen vett idézetet illeti - ezúton köszönöm. Legfeljebb annyi lenne a megjegyzésem, hogy ha már egy online magazinban jelent meg az írás, kérném a lábjegyzetbe tett URL-címet aktív linkké tenni.

...Egyébként pedig idézni lehetett volna - mástól - keményebbet véleményt is: Fuck Munkácsy Mihály.