2004 óta írom Pilinszky-projektumom szonettjeit. A vállalkozás lényege, hogy Pilinszky Két szonett c. ikerversének a darabjait mesterszonetteknek tekintem, és mindegyikhez megírom a szonettkoszorú hiányzó 14 versét. Az első 14 2005-től jelent meg a Debreceni Disputában. Friss számukban folytatódik a sorozat a projektum 15. és 16. szonettjével.

            De nincs még késő! Állj fel, hogyha estél!
            Töröld le nyúzott arcodról a vért.
            Merítkeztél a sárban, s az elég.
            A kínok mélyén toportyán keresgél

            – lehet még lélek súlyosabb a testnél –,
            s a kínált koncot kéjjel rágja szét,
            akár ha tudná jósolt végzetét
            ezen a bűnnel szembesítő estén.

            És mégse nézz ma félve ordasokra,
            mert élni fog, mit szomjuk élni hagy,
            és halni kész, mit gyomrukba temetnek.

            Csak könnyűséget hord el éjek sodra.
            Te légy azon, hogy súllyal megmaradj.
            S ha könnyed sincs már, sírnak fönn a szentek.



            S ha könnyed sincs már, sírnak fönn a szentek,
            s ha jajszód fogytán, nyögnek majd a fák,
            s hited ha elhagy, kétely foga rág,
            miközben vársz a végleges kenetre.

            S ha bűnöd nem volt, nem lesz, aki megvet,
            s ha kincsed nem volt, elkerül a vád,
            s ha véred elfolyt, érdemelt halált
            is kérhet rád a hitre tért eretnek.

            S ha veszni kész vagy, irgalom aláz,
            s ha nyernél mégis, tétet nem találsz,
            s a szűz ha szánna, úgy a céda vet meg.

            S ha gyermeked hal, elkerül a gyász.
            S ha angyal vagy, az ördög mond fohászt
            a lelkedért, mit olcsó pénzen vett meg.
 

---