Első élménye, hogy kétéves korában megrázta az áram. Második élménye, hogy három éves korában az apja piros rövidnadrágba öltöztette és elvitte az óvodába, ahol az egyik kislány szeme alatt állandóan látszottak a kicsorgó könny után visszamaradó sócsíkok, a másik kislány pedig mindenkit megharapott.  ...Aztán iskolás lett, és hetedikes volt, amikor számítógépe és photoshop programja lett. Azzal szórakozott, hogy osztálytársai és tanárai fotóit grimaszosra torzította. ...Aztán felvették a moszkvai fémipari főiskolára, gazdasági informatika szakra. Másodikos korában dizájnerként dolgozni kezdett egy képeslapkészítő cégnél, ahol minden kreativitást ki akartak ölni belőle. Ekkor megértette, hogy "fel kell emelnie a seggét" és saját feje után kell mennie, ha nem akar agyrákot kapni egy 10×10 méteres dizájnerirodában.

Nagyjából ennyit sikerült megtudnom Oleg Douról a Google segítségével, illetve még azt, hogy azóta a nevezett főiskola aspiránsa, és nemzetközi hírnévre tett szert sajátos stílusú, képzőművészeti hatású fotóival. (Honlapján példamutatóan keveset árul el magáról, mindössze azt, hogy 1983-ban született Moszkvában, és hogy kísérleti fényképezéssel foglalkozik.)

Nevére egy elírás alapján figyeltem fel. A Múlt-Kor portál cikke Oleg Dukovnak nevezi. Hogy a szóban forgó fotóművésznek nem ez a neve, arra itt találtam bizonyítékot (228. és 229. tétel). Persze sejtettem, hogy ez művésznév lehet, kis keresgéléssel meg is találtam a fiatal művész eredeti nevét: Олег Дурягин, vagyis Oleg Durjagin - de semmiképpen nem Dukov.

Ha pedig ezt már ilyen szépen kinyomoztam, képeit is megkerestem, bőven kínál találatokat a világháló. Ajánlom őket olvasóim figyelmébe.

---

---

Csönge is fotókat mutat be új posztjában.