Nem egyszerű eset ez a könyv. Vegyes érzelmekkel tettem le, nem hiszem, hogy képes lennék eldönteni, hogy a regény mint teljes egész tetszett-e. Azt viszont el tudom mondani, hogy nagyszerű élmény volt, amitől kár lett volna megfosztanom magamat. Az énem egyik fele lelkendezne, az egekig magasztalná ezt a regényt. Az énem másik fele ugyanakkor csak a vállát tudja vonogatni és csak pofákat tud vágni.

Azt az énemet, amelyik szuperlatívuszokban akar beszélni, lenyűgözte a stílus. Ilyen mesterien pontos, átgondolt, gyönyörűen lírai mondatokat nagyon régen nem olvastam. Egyes mondatok magukban megálló szinte-versek. Csodálatos költői képekkel, metaforákkal, metonímiákkal telepakolt, rendkívül sűrű szöveg a Méhe nélkül a bába. A könyv vékony, de ez becsapós: ember legyen a talpán, aki néhány nap alatt elolvassa ezt a kétszáz oldalt. Folyamatos értelmezést, képfejtést igényel, éppen ezért erős érzelmeket mozgat meg.

A vállat vonogató énem mindezek ellenére nem találta a kapcsolódási pontot a történettel, nem tudta érdekelni, hogy mi lesz a szereplőkkel. Fociban szokták azt mondani, ha a csatár bemutat hat fantasztikus cselt a tizenhatos előtt, aztán szerelik, hogy belehalt a szépségbe. Nálam a Méhe nélkül a bába is olyan, mint egy káprázatos cselsorozat, de egyszerűen képtelen voltam nem regényben megírt verseknek tekinteni szöveget, és ahogy egy versciklustól sem várom el, hogy kikerekedjen belőle egy történetet, így ettől a regénytől sem vártam el.

Pedig van történet, ráadásul érdekes is: a főszereplő nőt megkéri egy szenvedélyes könyvgyűjtő kisvárosi történelemtanár, hogy fordítson le egy füzetcsomót, amelyet a hegyekből szerzett be. A munka során a fordító nő különleges kapcsolatba kerül azzal a nővel, aki a füzeteket írta, az ő elbeszélését minduntalan megszakítják a fordítandó szövegből vett részletek. Közben megismerjük nem csak a könyvész életét, hanem a kárpátaljai Jóna és Csornoholova falvak néhány egyéb lakójáét is.

Ennek a regénynek a befogadása részemről inkább egy verséhez hasonlít, ami a prózánál sokkal több és mélyebb érzelmet mozgat meg, sokkal kevésbé kognitív folyamat. Nem is tudtam rendesen figyelni a történésre, mert a figyelmem folyton elkalandozott, a szöveg annyi táplálékot adott a képzeletemnek, hogy egy-egy jelenet után hiába lapoztam tovább, a gondolataim az előzőleg olvasott mondatoknál ragadtak.

Az első mondatban jelzett nehézséget az jelenti, hogy nem tudom, baj-e ez. Végül is egy nulla-nullás meccs is lehet nagyon izgalmas, tele lehet szemet gyönyörködtető megmozdulásokkal, akkor miért lenne baj, ha a regény pusztán a szöveg szépsége miatt tetszett? Még az is lehet, hogy nagyon profin kiszámított hatása a könyvnek, hogy a szöveget meddőnek érezzem.

Méhe nélkül a bába. Magvető Könyvkiadó, Budapest 2007

---

Megjelent: Könyvmolyoló, nevember 20.