midőn kisded soraim megjelennek Kéd villanyos ernyőképén, én már bizton hanyatt és homlok menendő leszek az magyaroknak székes metropolisába, ahol is legelébb tsütörtöknek napján az jó Heltai Gáspár uram után elkeresztelt könyves boltban, az Alkotmánynak utzájában (No. 12)  fogom korai este fél hat órakor a közönség elejbe vezetni gondolatimat s egynémely lírikus és epikus textusomat, majd penig vasárnapon, amely egyben vásár-nap is, tekéntve, hogy Könyveknek Nagy Buda És Pesti Internationális Vására tartatik éppeg a Kongresszusi Közök Pontjában a Jagellók útjának elejin, ahol is jeles poétákat és prózatsinálókat köszöntendenek délnek utána négy órátul annak alkalmábul, hogy egynémely kerek esztendőket maguk megett hagyniuk immáron nagyobb baj nélkül sikeredett, s kiknek sorában Kéd ettse, mint erre egyébiránt méltatlan, de oda meghívott, szintúgy helyt foglalni lesz merész.

Írom penig ezen informátziókat ím, élemben azon okbúl, hogy ha Kéd énvelem perszonális nexusba lépni lenne hajlandó, ezen helyeken és időkben az egymáslátás tzéljábul bizton feltalál. Ha penig egynémely mondolatom szála, midőn Néném követé, esszvegubantzolódótt volna, ezen eshetőséggel számolva a blogomnak nevezett kies webhelyen ezen linkelmények alatt világosabb elővezetésben a dolgoknak minden lényegi azon egészükben fellelhetők:

Az Ung Ungvárnál (előadás) - MEGHÍVÓ

Budapesten Születésnapi Irodalmi Szalon - sms marketing

levél, virtuális nagynéni, budapest xiii heltai gáspár könyvesbolt, virtuális szerver bérlés, ung ungvárnál

Holnap Budapestre érkezünk, ahol is 17.30-kor kezdődik előadásom, amelyre ismételten hívok minden érdeklődőt. Részletek itt: Meghívó. Egy hete nyitottam meg az est interakciós oldalát, itt lehetett nekem kérdéseket feltenni, sajnos a lehetőséggel csak az utolsó napokban éltetek. Tegnap Szokolay Zoltán kéréseinek tettem eleget, ma Lengyel Jánosnak válaszolok.

A magyar költészet napja alkalmából most adom közre először egyben és egészében a Pilinszky költészete előtt tisztelgő sorozatom első részét. A szonettkoszorún 2004 óta dolgozom, utolsó két darabját az idén írtam. Projektumom lényege, hogy Pilinszky "sima" szonettjét egy meg nem írt szonettkoszorú mesterszonettjének tekintettem, és megírtam a "hiányzó" 14 verset, a szonett és szonettkoszorú írásának legszigorúbb szabályait betartva.

Addig-addig provokáltam a kérdéseket ezen az oldalon, hogy Szokolay Zoltán kollégám és druszám ("mert ha a publikálást balgamód abba is hagytam, az írást nem, s mert hajdan Zoltán Károlynak kereszteltek") kettővel is meglepett. Az első valóban kérdés, a másik viszont erőt próbáló feladat. Mindkettőt egy-egy saját fotójával kapcsolatban tette fel, és mivel ő az első kérdező, nem térek ki előle. Íme a kérdések és a fotók: