Nem akarom az oldalamat cicabloggá avatni, de egyszer azért csak be kell mutatnom két kismacskánkat. Most, hogy Csönge megjött és elhozta az én játékszeremnél sokkal jobb kis digitális gépét, készített is pár fotót róluk; mire belelendült volna, a kis kandúrok elaludtak. Különben nagyon élénk állatkák, a nap felét végighancúrozzák, akár órák hosszatt el lehet nézni, ahogy játszítják egymást, kergetőznek, bújócskáznak. Jó az étvágyuk, mindent megesznek, nem válogatnak - és kezdettől szobatiszták. Ritkán nyávognak vékony hangicájukon, csak akkor, amikor elvesztik egymást a lakásban, vagy amikor simogatást kérnek. Ez utóbbira naponta többször sor kerül, szabályosan felkéreszkednek az ölünkbe, és teljes gőzzel folyó dorombolás közepette szinte belesimulnak a simogatásunkba. Igazán kedves jószágok. - És akkor pár fotó.
Megérkeztünk, ezúttal baj nélkül. Lesz majd egy-két részletesebb beszámoló is, de mivel most hulla fáradt vagyok, itt és most csak annyit, hogy ezúton köszönöm meg mindazoknak a szívességét, akik kijöttek a dedikációinkra, akik megvásárolták a könyveinket, akik eljöttek a Radnóti Színház estjére (beszámoló a Literán), akik találkoztak velünk, akik felhívtak telefonon vagy akár csak gondoltak ránk ezekben a napokban. Külön köszönöm Évinek a megemlékezést, jólesett, Krisztiánnak a máris elküldött fotókat, a közben és azóta nekem küldött leveleket (majd válaszolok). Legalább ennyire köszönöm a nekem dedikált és/vagy ajándékba adott könyveket. Remélhetőleg minden szépen sorra kerül. Addig is három fotó.
Az idei Ünnepi Könyvhétre nekem nem jelenik meg új könyvem (
Ez az elutazásunk előtti utolsó bejelentkezéseim egyike. Holnap már csak könyvheti programunkat teszem fel, hogy bárki könnyebben megtalálhasson bennünket, ma pedig még talán lehetőséget kínálok arra, hogy legközelebbi barátaimon kívül mások is hozzájuthassanak kb. 5 könyv anyagát tartalmazó spéci CD-mhez, amelyet erre az alkalomra készítek néhány számozott példányban.