Egy manzárd-őr feljegyzései
(Négyszemközti chatelés
Balla D. Károllyal)
Medgyesi Gabriella filmjében minden együtt van, nagyon homogén film: a forma és a tartalom egymást támogató, kiegyensúlyozott viszonyban van, minden formai elem létjogosultságot nyer, semmi nem esetleges, a roncsolt képek nem csak azért roncsoltak, mert az effektezés divatos. Változatos film, mert nemcsak Balla D. beszél az életéről, hanem barátai is, és az Albert Gábor tolmácsolásában elhangzó szövegek is árnyalják a képet. Fontos, hogy nem az süt le a filmről, hogy a felsorolt elemekre azért szükségesek, hogy a néző ne unatkozzon, mert csak a riportalanyt látja, hanem azért, hogy egy több oldalról körbejárt, hiteles és színes képet kapjon egy olyan alkotóról, aki betegségéből adódóan szinte ki sem mozdul otthonról, és mégis, vagy épp ezért a teljességet éli meg. Az előző két film után Medgyesi filmjét egyszerűen felüdülés nézni. Jólesik, mosolyt csal az arcokra, többek között azért, mert csodálatosan fényképezett. Sibalin György felvételeinek hangulata példátlan mértékben szervesül bele a felolvasott szövegrészekbe. A képek nem illusztrálják az írásokat, és valószínűleg ebben áll a titok. Képi paradoxonokat látunk, melyeknek látszólag semmi közük az elhangzó szövegekhez, lassan hullámzó növények jelennek meg, úgy fényképezve, hogy a víz nem látszik, miközben a felolvasott szövegben szó sincs ilyesmiről. Egy emeletes ház oldaláról elbontott kisebb ház maradványát, lenyomatát látni, a magasház olyan szürkés-kék, mintha az eső utáni égbolt lenne, pedig nem az, csak egy emeletes ház fala. Balla D. manzárdjának ablaka lassan nyílik ki, és a ház előtt elterülő tájat csak finoman imbolygó tükröződésként látjuk, nem a valódit. És mindez minden esetben kellő ideig kitartva, hogy észre lehessen venni a „csalást”. Medgyesi filmje Balla D. Károly különös létmódjának és írásainak esszenciáját képes a néző elé tárni. Felejthetetlenül. [...]
Szabó Nóra: A „beszélő fejek” és a „fésületlenség” harca - részlet.
Megjelent: Terasz, 2008. jan. 30.